Anyátlan anyák
Fejem térdemre hajtom, mint egy gyermek,
Itt hagytál, elmentél, de nem feledlek,
Messze suhantak a szomorú évek,
Bár nélküled, de reménykedve élek.
Új május, új ünnep, hiányod bennem
nem fakul, nem tűnik, el nem feledem.
Drága Nagyanyám szereped átvette,
Felnevelt, óvott, kezem nem engedte.
Ápolt és vigasztalt, ha beteg voltam,
Nem bánta, ha neveden szólítottam.
Itt hagytál egyedül, elvitt a kórság,
Nem értettem, hogy mi a halandóság.
Már anya vagyok én is, s hiányod fáj,
Lányom vigasz mosolya aranyos báj...
Könnyet csal szemembe, akár emléked,
S szívtájon okoz maró melegséget.
Sírodra borulva, perelve sírva,
Nem értettem nagyim, ki lányát hívta...
Neki lánya voltál, nekem az anyám,
Anyátlan maradtunk, szomorú anyák.
