Múzsámnak

Szépirodalom / Versek (1219 katt) Zeik Zamek
  2012.02.03.

Poros tükröm belsejébe bámulok a falon
Én vagyok, ki engem néz?
Tettek nélkül élek bele világomba vakon
Enyém ez a gyönge kéz?

Merre jár az angyal, akit elengedtem, vajon?
Gondol-e még néha rám?
Őt látom a Napban, meg a frissen hullott havon
Mégsem nyitom ki a szám!

Bocsásd meg, te angyal, azt, hogy nem küzdöttem érted
Elbújtam, mert fújt a szél
Hős oroszlán lelkem oda, félénk nyúllá lépett
Megvágta egy törött él

Szánalmasan visszaléptem, mikor nemet kaptam
Önbizalmam kicsorbult
Megbénultan, összetörve, hibáztattam magam
Hogy szerencsém megfordult

Nem kell nekem sorban álló leányoknak hada
Te vagy az, aki megért
Nem kell fényes grófnők, meg a királylányok szava
Bár izzadnék érted vért

Felmásznék a hegycsúcsokra, kiáltanám tova
Hadd szeressem ezt a lányt!
Megadnék én bármit, csak hogy el ne eressz soha
Engedd óvni ezt a lányt!

Adj egy jelet, angyal, és én boldogságban élek
Küzdök én, ha van miért
Tudasd velem azt, hogy ha majd elég szépen kérek
Válasz leszel arra: kiért?

Előző oldal Zeik Zamek
Vélemények a műről (eddig 1 db)