Az Terümtevés es az Bűnbeesés igaz történetetje

Fantasy / Novellák (1469 katt) Amanita
  2012.01.11.

Lássátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, pur es homou vogymuk. Mennyei milüsztben terümtevé az Úr Adamut es Evut. Es aduá nékik az Paradicsomkertet házuául.

Adam es Evu pedig még gyermek vagun és igen örvendezének vala. Es kostolgaták az gyimilcseket és láták vala, hogy mindez igen jó. Es igen boldogok valának és játszadozának és kergetőzének vala. Es Evu csigubigukat gyűjtögeté es nyakláncot fűzögeté belőle és lepkéket nézegeté vala. Es Adamu elmegyen mikor mehetnékje vagun néki es járuá az környékut es Evunak kisnyulukat es egérfiókot hozon es Evu nagyon boldog vagun.

Es történék egyszer, mikor Evu otthon maradá az rétecskén napozgatni és Adam pedi,g járkálni megyen, hogy Adamu nagyon megéhezék. Adamu pedig még igen ifjú, szinte gyermek vagun és igen éhes levék. Es nézi, hogy nincsen ottuan egyetlen egy fa sem es semmi sem, amit ehessen. De ni, lát akkor szümivel egy nagy csapat kecskuát, akik zöld növényeket eszegetnek a hasuk pedig igen nagy vagun. Es Adamu gondolá, hogy mi az kecskuának jó, majd néki is jó leszen. Es odamegy es ő is eszegetni kezdüé az növényeket. Az növénynek pedig igen finom illata vagun es gyantás vagun es olajos magva igen tápláló vala. Es Adamunak nagyon ízlik az dzsundrácsku es eszegeti az magucskukat es némi kis magházacskukat jóízüen. Es Adamunak fura érzetje es jó kedvüe vagun es visze belüle Evunak is. Es ízlik Evunak is nagyun es jó kedvük kerekedék és nevetgetélnek vala. Aztán éhesek levének es sok gyimilcset eszegetének es utána pedig elájulának vagun.

Es Adamu másnap megint elmegyen kendert szedegetni es nagyon tetszik nekik vala. Es Adamu rájövék, hogy nem minden növény vagyon egyforma es, amelyik néki megtetszik vala, annak magját gondosan elraká, hogy majd mikor annak ideje lészen, elültesse majd azt rétecskéjük közepére szemük gyönyörűségére. Es Adamu botokat ragadá es felásogatá vélük az földet és az magokat gondosan elülteté. Es az növények kinövének és Adamu és Evu vígsága igen nagy vagun. Es kiválasztá Adamu megint az legjobb növények magjuát es azukat ismét elülteté.

Es telnek az évek és a gyermekek növögetének es Evunak kigömbölyödének idomai es igen tetszenek vala azok Adamunak es igen jókat hancúrozának az Paradicsomkertben. Es Adamunak lassan szakálla növék és szeme válik vörössé es arca beesetté. Es járkála igen gonterhelten es akkor Evunak azt monduá:

- Evu, arról a fárul ne egyél, mert meghalol!
Es Evu azt mondua:
- Ugyan, Ádám, miért halnék már meg?
- Azért, mert az a jó és rossz tudásának fája. És aki arról eszen, az meghal. És arról a másikrul se egyél, mert arról is tilus.

Es Evu igen furcsán néz reá, mert ő kevesebb kenderut evett es nem valák olyan hibbant, mint Adamu. De szereté Adamut es monduá neki:

- Jól van, nem eszek.

Es növögetének az növénykék tovább es Adamu minden nap őket bügyürgeté es mikor kedve támad, őket eszegeté reggel, délben és este is Evuval együvé. De Evunak nem tetszik annyira az keserű íze es ő inkább az fák édes gyimilcseit eszegeté. És nézegeté a jó és rossz tudásának fáját és látá, hogy az gyimilcs igen kívántos vagun. Es látá, hogy egy kígyu rajta napozgaték és semmi baja sem vagyon. Es látuá, hogy egy madár is reászáll és eszen belőle és semmi baja sem leszen.

Es Eve megkóstolá az gyimilcset és az igen finom vagun es kínálá Ádámut is, de az belüle enni nagyon nem akarák, mert féle vagun, hogy meghalák.

De Evu nevet rajta és azt mondá neki:

- Ugyan, Ádám, hogy lehetsz ilyen hülye? Már miért halnál meg? Én meghaltam talán?

Es Adamu megtapogatja Evut es érzi, hogy az igazi vagun.

- Vagy a madár meghalt szerinted? Vagy a kígyó? Ugyan már, ne legyél ilyen nyuszi!

Es akkor Adamu evék belőle és az igen finom vagun. És elmenének azután az figefához és eszegeték annak is gyümölcseit és az is igen finom vagyon.

De Adamu nagyon féle, hogy bajuk lészen és arra gondolá, hogy Evu nagyon hülye vagyun. De akkor Evura pillantá és tetszik néki Evu nagyun es akkor érzi, hogy az valami ott lába között egyre növekedék es egyre meredezék.

De pediglen tudá, hogy Evu az oka neki, hogy evett az gyimilcsbül, ami nékik majd haláluk leszen.

Es akkur megrezdül az bozót es Adamu nagyon megijedék, hogy az Úristen jár a kertben es szívét igen nagyon szorítá az félelem. Es hallá az szélzúgásban félelmetesen morajlani Úristen hangját, aki azt mondá vala:

- Mit tettél, Ádám?
Ádám pedig azt mondá vala:
- Evu mondta, hogy egyek belüé!

Es Adamu szeretne haragos arcot mutatni, ahogy Evura mutatá és szeme igen mérges vagyun, de Evu épp az figefa alatt heverék és alvák és Evu igen szép vagyun. Es Adamu hímvesszeje pedig méginkább felmagasodák és Évut igen nagyun kíváná vagyun.

És látá, hogy nem tud hazudni az Úristennek és figefalevelet szakajtá gyorsan az bokorról és maga elé tartá vagyun. Es Evu is felébredék és ő is nagyun megrettenék, ahogy Adamut meglátá vagyun. Es ő is figefaleveleket szakatjá és azokat köti maga elé.

Es Adamu tudá, hogy hazudák az Úristennek és Evu is igen zavarodott valák. Es menének és bolyonganának és születik gyermekek sokasága nékik és levének ők is zavarodottak az elméjük bévül.

Es kattogának és zavarodának es készíték valának ruhákat maguknak és építének házuákat és aztán megint bolyonganának.

Es szaporodának és sokasodának és lőnek igen nagy sokasággal.
Es kattogának es zavarodának es megtöltenék az elmeosztályokat.
Lássátuk, feleim, mik vogymuk: isa, pur, es homou vogymuk...

Előző oldal Amanita
Vélemények a műről (eddig 4 db)