A csend nem válaszol
Ki vagy te? Ki vagyok én?
Már nem érdekel.
Ördög őrzi az ördögöt,
rengeteg a munkája:
nő, férfi, a gyermek,
bevilágítani a fáradt lelket,
a köd, a fák, a sarlóhold.
Behunyt szemmel keresgélem a valóságom,
pörgök, forgok, zsongok,
összeadok, kivonok és osztok, szorzok.
Lassan elnyújtózik az este,
pókhálós a csend,
beszippant mindent –
álmokat, lépteket, átkokat.
Visz a víz, az áradat, elsodor gátakat.
Nem értem én, nem kértem én
az életet.
Fogjak gitárt vagy felengedjem az akkordokat,
amiket magamban dúdolok.
Valaki mondja meg!
