Szívünk az Égre néz
Szívünk az Égre néz,
hol csillagok közt a csend felel,
az idő lágyan Ránk talál,
s amit a múlt csak úgy szétszedett,
Az Úr keze most összerakja
s áldott hangulatban telnek napjaink.
Az ősz lassan félreáll,
a tél fehér leple alján,
talán majd hó hull mindenfelé
Karácsony nemes Ünnepén.
Nemsokára a Jézuska érkezik
egy jászol őrzi, fényben ragyogva;
mosollyal alszik kisdedünk,
így születik meg a béke minekünk.
Angyalkák szállnak az éjre,
áldást hintve szerteszét;
s figyelik őket kicsik-nagyok
szívükben meleg tűz lobog.
József vigyáz, Mária óv,
szeretet ölel a jászolnál.
Fenyőfa áll a házak ölén,
halkan ring a gyertyafény körén,
titkok lapulnak dobozokban,
vágyak szunnyadnak csomagokban.
Isten minden gyermeke énekel,
imára kulcsolt kezekkel,
s a fények ragyognak velünk
e varázslatos éjen át.
Mártélyról hazafelé vonattal, 2025 tél
