Tevers

Szépirodalom / Versek (896 katt) Norton
  2011.12.08.

Tévét néz a teve,
tele vele feje,
hogy e becses szerzet
eget renget, berreg,
s bámulják a sejkek,
csendben merengenek.

Min merengtek lelkek?
Ez vesz enni nektek?
Jöttök, mentek, keltek,
hátamon pihentek,
de eme helyen nekem,
nem lesz becsületem!

Tevelelkem remeg,
ez meg itt csak brekeg!
Cseveg, mekeg, cserreg,
fecseg, recseg, berreg,
s engem nem figyeltek,
mert tespedtek, hevertek!

Nyúlós nyálam nyersen,
nyakló nélkül nyomul,
nyomott, nyirkos nyugalomban
nyomban bealkonyul!
Mérges volt a teve,
mert remegett a feje.

Indult nyalánk röpte,
s egyik nyalka nyeglét
kötőhártyán köpte.
A többiek nevettek,
mikor málé málhásuknak
arcába meredtek.

Hagyták már a tévét,
s dicsérték a tevét:
Nem baj az, ha eszed nincs,
te vagy itt a legfőbb kincs!
Nem kell egyéb soha már,
így lett sztár a dromedár!

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 2 db)