Éltető
Életem élem a zengő réten
Szarvasmarha vagyok a szélben
Megnyugszik csendben az édes vérem
Egy vaddisznó kacaj tűnik fel a téren.
Mindenből mindig többet kértem
Agyam a polip tánc a medúza létben
Nem fürdök savban csakis az érben
Farkas a testem a moslék széfben.
Lelkem a vihar az éjjeli széken
Mentális erő képvisel ebben az évben
Mocskos az iram a háborús érem
De feltűnik olykor a boldog képem.
Szomorú a tükör a forró délen
Egy szilánkos virág a mindenség kézben
A létezés okkult valóság e részben
Ölj meg újra a halál fékben.
Széttépett álom csurog a mézben
A harmat áhítat sohasem tétlen
Talán bírja még a szorgos késem
Ám a mérleg elbillen ezen a télen.
Ölelj meg ismét szoríts a géphez
Aztán költözz az égi mészhez
A malter kever egy beton észhez
Evezz az úton tovább és mindent érezz.
2025. 05. 23. - Nemesnádudvar
