A holt híd
Szépirodalom / Versek (68 katt) | Krómer Ágnes |
2025.05.19. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2025/5 számában.
Ott ahol híd volt, most semmi sincs,
kezeken már seb van és sok bilincs.
Ott ahol az ártatlanság tava volt, holt
helyén már mocsár terül el csendesen.
Emlékszel a tájra, nyárra, régi fűzfákra?
Eltűntek az emlékek meddő mocsarában.
Talán hittünk az erényben, a jók erejében,
mintha sziklák lettünk volna Isten kezében,
most térdig sárban taposva állok meredten,
nem hiszem el, valaha ezt a holt tájat itt,
mikor is szerettem. Emlékezni már kár,
itt csak pár varjú jár, csendes sóhajjal
átölel a hiány, pár fűszál megrebben.
Emlékszel emléktelenséged okára?
Ködbe burkolózott szellemek világa,
itt ahol most állunk, mintha fájna.
Ott ahol híd volt, most semmi nincs,
csak köd, sár, hiányos emlékbilincs.
Előző oldal | Krómer Ágnes |