A holt híd

Szépirodalom / Versek (68 katt) Krómer Ágnes
  2025.05.19.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2025/5 számában.

Ott ahol híd volt, most semmi sincs,
kezeken már seb van és sok bilincs.
Ott ahol az ártatlanság tava volt, holt
helyén már mocsár terül el csendesen.
Emlékszel a tájra, nyárra, régi fűzfákra?
Eltűntek az emlékek meddő mocsarában.
Talán hittünk az erényben, a jók erejében,
mintha sziklák lettünk volna Isten kezében,
most térdig sárban taposva állok meredten,
nem hiszem el, valaha ezt a holt tájat itt,
mikor is szerettem. Emlékezni már kár,
itt csak pár varjú jár, csendes sóhajjal
átölel a hiány, pár fűszál megrebben.
Emlékszel emléktelenséged okára?
Ködbe burkolózott szellemek világa,
itt ahol most állunk, mintha fájna.
Ott ahol híd volt, most semmi nincs,
csak köd, sár, hiányos emlékbilincs.

Előző oldal Krómer Ágnes