Törvény szerint
Fehér papíron a fehér képek.
Jeleket hagy a kósza képzelet.
Anyámat látom, és az öcsémet.
Nem mozdulnak ők, és nem intenek.
Nem tudom ilyenkor hol a szívem!
Miért nem záporoznak könnyeim?
Egykedvűen dobban szívverésem,
nem sírok. Nincsenek rá érveim,
nem tudom neked megmagyarázni,
hova tűnt belőlem a fájdalom.
Szégyellnem kellene! Letagadni,
hogy az idő elmosta bánatom.
Szomorúsággal nézem a képet.
Mulandóság arcukról rám tekint.
Lassan én is mint a gyertya égek,
és ellobbanok majd törvény szerint.
