Énháború
Reflexből ütök ha hozzám érsz
Látszik rajtad, hogy félsz
Ne érints meg amíg nem engedtem
Különben a bennem lévő szörnyet eleresztem.
Én se értem mitől lettem ilyen
De megváltoztam az évek alatt
Hideg egyre jobban a szívem
Mert szakaszos lett az adat.
Apám vagy de tudod jól mi van velem
Nincs önkontrollom és ha elvesztem a fejem
Akkor nincs ami megállít
Mert olyankor az agyam vizet nem szállít.
Idén 30 éves leszek, szabadidőmben olvasok sokat
Saját világomban az élet nem korhad
Kreatív szemléletem építi a fénylő Holdat
Magányom vonala harangokat kongat.
Sokszor nem tudom mit csinálok
Nem önmagam a testem része
Leszakítom ha kell a szép virágot
Miközben eltemet a szellemem élve.
Vérrel írom ilyenkor a Földet
Mert az elborult elme új ablakon zörget
S az út végén a mécses is eltörhet
Miközben beverem ismét a nagy szöget.
Lehet, hogy a gyógyszer tesz tönkre
Minden reggel körbeölel e varázsszőnyeg
S ha vörösbe burkolózik a kőzet
Akkor válik láthatóvá a halál tőzeg.
2025. 04. 20. - Császártöltés
