Ének Böbének

Szépirodalom / Versek (1337 katt) Aardvark
  2011.11.28.

Ének Böbének: Az első randi alkalmából
(Egy pici önreflexióval)

Gondoltam, írok egy rövidke verset,
afféle csapongót, soványat, kövéret.
De nem ám félkészet, sületlen nyerset,
és nem is hígat vagy túlzottan töményet.

Böbéről szóljon a templomi dal ma,
Dallamát zengje egy kórus vagy karének.
Kezükben kedvence: répa vagy alma,
Sóhajtsák szopránul répalmás szirének.

Pendüljön kezünkből húroknak hangja,
Indítsuk kezdetét ezzel a mesének.
Mondják, hogy nem lesz itt tücsök vagy hangya,
Böbéről szólok, és Böbének mesélek.

Megláttam, behúztam hasam egy kissé,
Nem látszom talán majd annyira kövérnek,
Mit mondjak neki, hogy ne legyek klissé?
Mit szóljak annak a szép szemű Böbének?

Vörösnek látszott, de azt mondta: szőke.
(Hogyha hinni lehet a haja tövének.)
Én komoly képpel, mint Marxtól a Tőke,
Bámultam mosolyát annak a Böbének.

Versikém rímképét talán már unja,
Visszatér rendre, mint hűséges spániel.
Bocs, ha később mégis előjön újra,
Nem vagyok végül is egy Varró Dániel.

Böbe egy bánatát fülembe búgta:
Játszana még ma is kisgyermek mintára,
Játékos kedvét egy csősz rúgta sútba:
Felnőttnek nem szabad! Nem ülhet hintára!

Van köztünk pár év (ez nem számít mostan).
Tízéves voltam, míg Böbe csak baba volt.
Akkortájt autóztam, kisvonatoztam.
A matchbox érdekelt, nem pedig bababolt.

Ahogyan itt ült, és narancslét kortyolt,
Bennem meg tarka fanfárok zenéltek.
Böbe is, baba is, nem tudom, hogy volt,
Ne higgyen valami félőrült személynek!

Böbének annyira örültem, akár
Nincstelen magister a bölcsek kövének.
Örömöm rónáján széles a határ,
Így szóljon ezentúl az ének Böbének!

2011. május

Előző oldal Aardvark
Vélemények a műről (eddig 4 db)