Tavaszirén
Vándorsólymok az égen
Egy talpalatnyi föld
Szállnak évről évre
A bölcs a kupába sok szeretetet tölt
Megannyi boldogság a kézbe
Az ölelés csókja nem húzza elő a tőrt
Egy apró kedvesség kerül ebbe a részbe
Ami megszakítja a hazugság kört
Az ember a változással kap észbe
S kiönti magából a romlott sört
Aztán próbál belefeküdni a csupor mézbe
Nem pedig lenyúzni a hosszú bőrt
Nyílnak az új virágok e csodás térbe
A pók vajon ismét szép terveket szőtt?
Megnyugszik a világ összes égő fénye
Mert tudja, hogy Isten nemsokára felállítja az őrt.
2025. 04. 08. - Nemesnádudvar
