A Bárdok Alkonya (I. Könyv Tervezetlen Fejezet)

Fantasy / Novellák (852 katt) TharBael
  2011.11.27.

- Nem volt jogod hozzá! Nem sétálhatsz be más elméjébe az engedélye nélkül. Nem adtam rá engedélyt. Kinek hiszed magad?

A támadás jogos volt, de váratlanul érte Fafnert. Mérhetetlenül ingerelte a fiatalabb okvetlen kifakadása. Aluvion azonban nem hagyott időt még több szóra. Teljes erejéből ököllel az arcába sújtott. Érezte, ahogy a magasabb együtt fordul az ütéssel, kicsavarja a felsőtestét és hátrafelé dönti a felsőtestét. Egy pillanattal később egy sípcsont csapása mélyült a bordáiba, és mivel ő nem támaszkodott az ütés miatt a lábaira a falig lendült. Mielőtt feleszmélhetett volna, Fafner már rajta is volt, vászoningét álla alatt megragadta és az arcáig húzta őt.

- Akár akartad, akár nem, meg kell birkóznod evvel. TESTVÉREK VAGYUNK. Egy vér és kölcsönösen egymásba fonódó sors és lélek. Én vagyok az idősebb, ezt soha ne felejtsd el!

Látta, a harag hogy torzítja az amúgy is éles vonásokat majdnem állatiassá, ám tudta, testvérét is kínozza a hirtelen felfedett igazság. Nem gyűlölték egymást. Kölcsönös vitáik és élcelődéseik most új fényben tárultak elé. Szinte érezték egymás gondolatait, pedig mindössze három napja találkoztak. Erőt vett magán és egy mosollyal ismerte be, hogy legyőzték.

- Igazad van. Te vagy a nagyobb, sikeresebb, idősebb és megfontoltabb.

Könnyek lepték el a szemét, de nem kényszerítette magát az elnyomásukra. Levetette álarca maradványait, és a döbbent bátyja vállaira borult magához ölelve őt.

- Meg fogunk felelni az előttünk álló útnak, és testvérként lépdeljük végig. Bármi legyen az ára. Melletted leszek, bátyám!

Fafner megdöbbent a változáson, de elfogadta. Koncentrációra nevelték és gyors helyzetfelismerésre. Sajnálta az öccsét és dühös volt a világra, amiért elvesztették egymást, mikor még nem is emlékezhettek a másikra.

Aluvion könnyei közepedte csendben szipogva ölelte testvérét. Kis időre megfeledkezett az elmúlt két hétről. Eltávolodott tőle a mészárlás és a valóság teljes hideg, csúf valója. Végre többé nincs egyedül. Van egy testvére. Vérük egyként forr, ahogy gondolataik is együtt forognak. Úgy érezte, a küldetés, ami a nyakukba szakadt, már nem is annyira lehetetlen.

Ők ketten képesek lesznek átkelni az egész Királyságon, legyőzni megszámlálhatatlan ellenfelet, és megmenteni az ismert világot a múlt gonosz Sötét Királyától. Megértette a különbséget kettejük közt. Fafner bárd volt. Olyan nevelést és kiképzést kapott, főleg a mágia terén melyet ő sosem tudott megengedni magának. Meg kell felelnie a vezető elvárásainak. Edzeni fog. Erősíti magát, hogy megfelelő harcosként egészítse ki testvére elmebeli erősségét. Ő lesz a kard, az íj, a páncél és az erő, legyen bár alacsonyabb és vékonyabb. Fafnerre hagyja majd a mágiát, a tervezést, a vezetést és a gondolkodást. Vadásszá válik, a konok és komor vadon igaz szülöttévé, míg testvére megmarad a birodalom eszméinek őrzője. Értette, mennyire kemény teher nyomja majd bátyja vállát. De semmi sem számított többé. Együtt... képesek lesznek BÁRMIRE.

Előző oldal TharBael
Vélemények a műről (eddig 1 db)