Félreértések a pozitív gondolkodással kapcsolatban

Külvilág / Közélet (865 katt) Norton
  2011.11.25.

A pozitív gondolkodás napjainkban szinte szállóigévé vált, de mégis rengeteg problémát tapasztalhatunk életünkben vagy a világban.

Az optimizmus szerintem nem egyfajta naivitást jelent, például azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk a rosszindulatot és a kellemetlenségeket, hanem éppen ellenkezőleg: látjuk azokat, de megtaláljuk benne a tanulságot.

Buddha egyszer sétált a tanítványaival és egy elhullott állatot találtak. A tanítványok elszörnyedtek a halál kegyetlenségén. A mester egyetértett velük, de megjegyezte, hogy a tetemnek szép fehérek a fogai. Ez lehet akár morbid humor is, de felfoghatjuk egy életszemléletként - nem csukta be a szemét, azonban megtalálta a pozitívumot.

Az optimizmus pedig éppen ezt jelenti: a kedvező dolgok észrevételét, a rosszban pedig a jó és a tanulság megtalálását. Ez egyfajta alkalmazkodás a világhoz.

Uram! Adj erőt, hogy megváltoztassam, amit meg tudok változtatni! Adj türelmet, hogy elviseljem, amin nem tudok változtatni! És adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni! Ez, ha jól emlékszem, egy arab fohász.

A világ menetét, vagy egy társadalom mentalitását nem hiszem, hogy bárki meg tudná változtatni. Ez még Jézusnak sem sikerült, pedig ő aztán tele volt pozitív energiával. A saját életünket is csak bizonyos határok között tudjuk... de legalább tudjuk befolyásolni.

Ehhez a megfelelő „rezgésszintre” kell hoznunk magunkat. Hogy ne misztifikáljam túl: optimista lelkiállapottal befogadóvá válunk az iránt, amit el akarunk érni. Ám ha a vágyaink a sorsunkkal ellentétesek, akkor nyugodtan meg lehet feszülni, akkor sem érhetünk célt.

A kedvező lelkiállapot „programozható”, ám itt nem árt azért óvatosnak lenni. Nagyon fontos, hogy megvizsgáljuk azt, hogy a különböző szavak milyen minőségű érzelmeket váltanak ki belőlünk.

Ha például valakinek állandóan veszekedtek a szülei, de ugyanakkor azzal nyugtatták, hogy ennek ellenére szeretik egymást, akkor a „szeretet” szóhoz (a kellemetlen emlékek miatt) zűrzavaros érzések társulhatnak.

Fontos megfigyelni az érzelmeinket, a tudatalatti nyelvezete ugyanis sokkal inkább érzelmi, mintsem racionális. Ha sikerült az érzelmeket és a logikát azonos irányba terelni, akkor érhetünk el valódi eredményt.

Magyarán: hinni is kell azt, amit programozok, nehogy mást jelentsen tudatosan, mint tudat alatt, mert úgy akár ellenkező hatást is kiválthatok, mint amit szeretnék.

A rezgés törvénye kimondja, hogy tudatosan ráhangolódhatunk, illetve „rárezeghetünk” (feltételes módban) azokra az eseményekre, melyeket el akarunk érni. A hasonló rezgéseket kibocsátó emberek vonzzák egymást - ez szinte az élet minden területére igaz.

A politikában például megfigyelhetjük, hogy az állami vezetők korrupt cselekedetei csak ritkán kerülnek vita középpontjába, vagy ha igen, az csupán figyelemelterelés a népnek. Ezen a szinten nem beszélhetünk erkölcsről, mindössze egy hivatal formális hozzáállásáról, függetlenül attól, hogy milyen ember a vezető.

Aki ugyanis hosszabb időt eltölt egy ilyen állásban, az rendkívül vastag bőrt növeszt magára, azaz megtanulja, hogyan szigetelheti el magát a külső rezgésektől. (Ha viszont nem tanulja meg, akkor hamar búcsút mondhat a karrierjének.) Ez az elszigetelődés egyre inkább az észlelés beszűküléséhez, érzelmi elszigeteltséghez, valamint a problémákkal szembeni érzéketlenséghez vezet. Mondhatni bedarálja az illető értékrendjét a „gépezet”. Aki volt katona, az talán sejti, miről beszélek.

Manapság sokszor csodálkozunk rajta, hogy mennyire kevés az emberekben a mások iránti megértés. Ha például segítséget várunk egy hivatalos szervtől, bár nagy figyelmet kapunk, gyakran semmi se történik. Sokan azt gondolják, érthetőbbé kell tenni a problémát, ez a magatartás viszont általában még nagyobb ellenállást eredményez. Ez igaz szokott lenni az emberi kapcsolatokra is.

Minél kevésbé fogadnak el mások, annál dacosabban akarjuk érvényesíteni az akaratunkat, így annál erősebben érjük el az ellenkező hatást.

Ha boldogabbak akarunk lenni, mindenekelőtt önmagunkban kell rendet raknunk. Azonban azt sem árt, ha tisztázzuk, hogy mitől vagyunk valóban boldogok. Mások kárára; vagy inkább a hasznára akarjuk jól érezni magunkat.

A vonzás törvénye szerint előbb vagy utóbb mindenki azt a minőséget kapja vissza, amit kisugároz magából - ki mint vet, úgy arat. Ezért nagyon figyeljünk oda, mit mondunk másokról, vagy mit teszünk velük. A céljainknak pedig összhangban kell lenniük a tisztességgel.

A bölcsesség akkor kezdődik, ha az ember rájön arra, hogy mennyire keveset tud, és mennyire kicsi is ő. A világ sokkal hatalmasabb annál, amit hinnénk és talán a mi életünk is jóval hosszabb, mint amit gondolunk róla. Másokon átgázolva ne keressünk „boldogságot”. Mert az előbb-utóbb visszaüt!

Forrásanyag:

Kurt Tepperwein: A siker törvényei

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 6 db)