Utak
– Mégis miből gondolod, hogy Isten férfi?
– Atya, a fiú, szentlélek. Meg aztán a biblia is leírja.
– Na igen, az a biblia, amit erősen megcenzúráztak az állítólagos földi helytartóim.
– Miért mondod, hogy állítólagos?
– Mert a többségük csak földi javakra és hatalomra, pozícióra hajt. Ez sajnos tény, ezzel vitatkozni nem lehet.
– Az gáz.
– Csak nekik, de ez most nem is lényeges. Na figyelj, teremteni csak nő képes. Érted már?
– Halálom előtt olvastam a legújabb felfedezést, hogy mindenki nőnek fogan, csak a tesztoszteron szint emelkedésével férfi lesz belőlük.
– Ez végtelenül leegyszerűsítve valóban így van. Az anyaméhen belüli fejlődése során a magzat neme az első pár hónapban alakul ki, ugyanakkor már a fogantatás pillanatában eldöntetett. A teremtő képmására vannak megadva a paraméterek. Az, hogy fiú avagy lány lesz, valójában ezt mindig a lélek dönti el. Még mielőtt alászállna a Földre.
– Akkor itt a brit tudósok mellé nyúltak.
– Inkább hagyjuk a tudósaitokat, igen gyakran akkora marhaságokat állítanak tényként, hogy csak a fejemet fogom.
– Akkor a leánygyermekek te képmásodra fogannak.
– Ezt most sértésnek vegyem? – nevette el magát a teremtő. – Lazulj le egy picit. Nagyon rá vagy feszülve a témára. A lényeg az nem az, fiú-e vagy lány.
– Nem?
– Nem, közel sem. Az a lényeg, milyen céllal érkeztél a Földre. Milyen feladatott vállaltál be, és ezekből mit sikerül megvalósítanod. Az számít igazán, neked milyen céljaid voltak a küldetésed során? Mik voltak a valódi szándékaid?
– Tehát szerinted a Földre szállva lehetek bármelyik, ha a sorsomat beteljesítem?
– Pontosan. Hogyan akarsz véleményt formálni bármiről is, amit nem ismersz?
– Ez jogos. Azt mondod, most ebben az életben lehetnék nő is?
– Nem, én azt mondom ne dönts elhamarkodottan. Hiszen senki sem vár el tőled semmit sem. A földi léted, a küldetésed, a sorsod mind magad fogod meghatározni mielőtt útnak indulsz.
– Hányszor születtem már le?
– Ez a jelenlegi fázisban befolyásolna téged. Ezért nem áll rendelkezésedre ez az információ.
– Értem. Akkor ezért csak a már megtanult és a még nem el nem sajátított tulajdonságaimat láthatom.
– Igen, ez pontosan így van. Ez is a te segítségedet szolgálja a választásban.
– Nézd csak, mit szólsz ehhez az életúthoz?
– Hűha! Ez igen erőteljes. De biztos, hogy te erre készen állsz? Mélyszegénységbe születsz, majd árvaság és állami gondozás. Nevelőszülők, gyermekbántalmazás, hátrányos helyzet, testi fogyatékosság, alacsony értelmi szint. Ráadásul még itt van az antiszociális beállítottság.
– Ezekből lehet a legtöbb fejlődést kifacsarni. Ezekből lehet a legtöbbet tanulni.
– Kis lépesekben, kérlek, kis lépésekben. Nem várja el tőled senki sem, hogy valamennyi egyenként is igen nehéz feladatod egyszerre teljesítsd.
– Mit javasolsz?
– Válasz ki kettőt ezekből. Az elég lesz egy életre. Nem az a cél, hogy elbukj, hanem hogy fejlődni tudj.
– Nekem az a három nagyon szimpatikus.
– Igen, de az a három is sok lesz neked egyszerre.
– Képes leszek rá. Igen, meg tudom csinálni.
– Nagyon nehéz életet választottál. Kérlek, gondold át még egyszer!
– Akarom.
– Hát jó, legyen. De csak hogy tudd, végig veled leszek és figyelek rád. Csak kérned kell, és segítek.
– Tudom – nézett a lélek bizakodón a teremtőjére. – Ezért merem bevállalni.
– Félsz a feladattól?
– Igen.
– Helyes. Biztosan akarod mind a hármat?! Nem lehetne, csak az egyiket, vagy azt a kettőt?
– Képes leszek rá.
– Féltelek, ugye megérted. Ám de legyen kívánságod szerint. Eldöntötted már, fiú vagy lány akarsz lenni?
– Nem, de nem is szeretném. Rád bízom atyám, legyen akaratod szerint. Tudom, hogy helyes útra terelsz engem.
– Úgy legyen!
* * *
– Na még egyet nyomjon! Gyerünk kislány, nem adhatod fel a célegyenesben! Ez az, kint van. Túl vagy rajta. Ügyes voltál.
– Egészséges? Megvan mindene?
– Igen, az. Rendben van. Egy gyönyörű kislány.
Akkor a tizennégy éves cigánylány tekintette a semmibe révedve üvegessé vált. Megtörte őt már az élet és most hogy megszülte erőszakkal, bűnből fogant gyermekét végkép elfogyott minden ereje.
– Haló kislány! Maradj köztünk!
– Zuhan a vérnyomás.
– Oxigént.
– Szívleállás!
A monitoron minden vonal kiegyenesedett. Hangos sípolással jelezte a műszer, a halál ismét győzött. A szinte még gyermeki porhüvelyből egy lélek emelkedett ki. Már várta őt a teremtő.
– Sikeres küldetés, gratulálok. Sokat vállaltál és még többet teljesítettél.
– Egy öreg lélektől, ez el is várható. Nem gondolod, atyám?
– Nem, semmiképen. Annak a léleknek, aki vállalta a kislányod életét, szintén ugyanilyen nagyra törő tervei vannak.
– Szép élete lesz?
– Megtettem amit tudtam. Sokat vállalt be egyszerre.
* * *
Rózsika elment. Egy kis életet maga után hagyva árván. Apa nincs, mint ahogyan az ilyenkor már lenni szokott, hiszen erőszakkal fogant. Szobatársa értetlenül nézte, ahogyan az ápolónők Rózsika holmiját hanyagul egy nejlonzsákba dobálják. Óvatosan körbenézett.
– Hol vagyok? Hol a fiam?
– Minden gyermek a megőrzőben van.
– Mi történt azzal a kislánnyal aki itt volt velem?
– Sajnálom, nem mondhatunk róla semmit sem.
Zsuzsanna éppen csak felébredt az altatásból. Császármetszése volt, és még nem tud semmiről semmit sem, mikor is az orvosa bejött hozzá.
* * *
Tizennyolc év telt el. Zsuzsanna kivett a páncélszekrényből egy nagyobbacska cipős dobozt és egy igen vaskos mappát.
– Rózsikám. Drága kislányom. Ma vagy tizennyolc éves. Ezeket mindenképpen akkor akartam odaadni neked, mikor magunk vagyunk. A nevedet édesanyád után adtuk neked aznap, mikor örökbe fogadtunk. Ez minden cucca, amivel a kórházba érkezett veled veszélyeztetett terhesként. Csak tizennégy éves volt, így őt is befektették korábban, mint engem. Az én fiam a szüléskor meghalt, de hát ezt tudod te is, mert nem volt titok. Sokat beszélgettem vele, kedves aranyos és nagyon okos lány volt. Az eszedet és a szépségedet is tőle örökölted. Hat éves voltál, mikor apád meghalt, aki mindennél jobban szeretett téged. Talán ezért lettél ennyire antiszociális, mert elveszítetted őt. Ez volt apád utolsó kívánsága. – Nyújtotta át Zsuzsanna az igen vaskos mappát.
– Mi ez, anyu?
– Sokáig nem tartottuk fontosnak. Ám de mikor apád beteg lett, átértékelődtek a dolgok. Ez tizenhárom év munkája. Minden, amit fel lehetett kutatni a családodról.
– De hát miért, hiszen nekem ti vagytok a szüleim. Akkor is ha más anya szült.
– Persze fiam, mi sem gondoljuk másképpen. Ez apád utolsó kívánsága volt. Kezeld belátásod szerint!
