Stanislaw Lem: Mosógéptragédia

A jövő útjai / Könyvajánló (1545 katt) Homoergaster
  2011.11.19.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2008/2 számában.

Ebben a kis remekművében Lem két mosógépgyáros kíméletlen konkurenciaharcát, és az ezt sikertelenül szabályozni próbáló törvényhozás groteszkjét adja az olvasónak. A mesélő Iljon Tinchy, akivel az űrben általában csupa vicces dolog történik, míg a földön, furcsa, olykor rémes esetek. A piacért folyó harc következtében a mosógépek egyre intelligensebbek, egyre emberszerűbbek lesznek, viszont egyre kevesebb ruhát lehet bennük kimosni. Ez odáig fajul, hogy immár házasságtörést is el lehet követni velük, sőt a gazdájuktól megszökött háztartási gépek bűnbandákba tömörülnek a maffia mintájára. A törvényi szabályozás próbál lépést tartani az eseményekkel, de a káosz egyre nő.

Egy ember eközben az űr egy távoli pontján átépíti magát robottá, sok, illetve egy bolygó méretű robottá sokszorozza magát. Véget nem érő polémiát generál ezzel: Katody Matrass vajon élő ember még, vagy holt tárgy? Az egyik kedvencem, mikor a hatóság kétségbe vonja, hogy egy élő személy felépíthető élettelen részekből, azaz robotokból. Erre Matrass ügyvédje bemutat egy fizikusok által tett nyilatkozatot, mi szerint az emberi test atomokból áll, ezek pedig kétségtelenül élettelen alkotóelemek. A robotok jogaiért küzdő szervezet is a színre lép, közben a robotbűnözés egyre riasztóbb.

Odáig fajul a helyzet, hogy tisztességes padlókefélő gép már nem teheti a kerekét az utcára este. A bűnbandák vagy elrabolják alkalmasint prostitúcióra kényszerítve, vagy mivel a kongresszus szigorú alkatrészkvótákat vezetett be, megtámadják és szétszedik. Pótalkatrésznek. Amikor a bíróság előtt az egyik robot, hogy elkerülje a felelősségre vonást, szétszedi önmagát, törvénybe iktatják, hogy a bűnöző elektronikus agyakat szét kell szedni és eladni ócskavasnak. A robotok cinkosai - nem egyszer emberek - felvásárolják és újra összerakják azokat. A befejezésben az erről tanácskozó kongresszuson minden küldöttről sorra kiderül, hogy gép. Végül egyedül az érdeklődőként jelen lévő Tinchy marad a teremben, miután minden embernek álcázott gépezetet eltávolítottak.

Ez a groteszkje a mai napig nagy élmény, ha előveszem. Egyszerűen lenyűgöző, ahogy bemutatja a konzervatív jogalkotás tanácstalan téblábolását a viharos technikai fejlődés sodrában. Ez a történet mindig akkor ugrik be, amikor értesülök a mobiltelefonok legújabb generációinak szuper tulajdonságairól. Önkéntelenül felteszem magamban a kérdést: telefonálni még lehet velük?

A történet egy sience fiction antológiában található, melynek a címe: Riadó a naprendszerben. Lemnek ebben a kötetben még egy története van, a "feltételes reflex". Ez egy Pirx história. Tekintve, hogy a kötet igen régen, 1965-ben jelent meg, így gyakorlatilag beszerezhetetlen. A tisztelt érdeklődő hamarabb tudja letölteni e-book-ként, az internetről.

Íme, az egyik általam ismert lelőhely: http://f451.anyag.info/

Előző oldal Homoergaster
Vélemények a műről (eddig 1 db)