Világbajnok

Fantasy / Novellák (897 katt) bel corma
  2011.11.15.

Jim szomorúan nézte az üres rágógumis papírt, majd fejcsóválva a zsebébe gyűrte. Fájó szívvel vette tudomásul, hogy kénytelen lesz spórolni, mert erősen fogyatkozó készletei már a végét járják. Egy laza mozdulattal a szájába dobta a tablettát, és lassan rágni kezdte. Hagyta, hogy az ismerős, édes- mentolos íz szétáradjon a nyelvén. Nem kapkodta el, úgy döntött, hogy minden pillanatát kiélvezi a "szertartásnak". Egészen felfrissült, és sikerült kizökkennie a monotónia szülte fásultságból. Egy percre lehunyta a szemét, és hagyta, hogy a meleg, tavaszi napsugarak az arcát cirógassák. A négyszintes panelház tetejét bitumennel szigetelték le, amely - így déltájban legalábbis - már kellemes meleget árasztott. Egyáltalán nem esett nehezére újból ráhasalni. Gyakorlott mozdulatokkal ellenőrizte a távcsöves puska támasztékát, úgy tűnt, megfelelően rögzítette. Fejét lassan oldalra hajtotta, és fél szemét lehunyva belenézett a célkeresztbe. Lassan rágott, hogy minél tovább élvezhesse a kellemes aromát. Komótosan végigpásztázott a közeli játszótéren, de úgy tűnt, hogy a környék teljesen kihalt. A fegyver csöve lassan továbbfordult, és...

A halványuló ízű rágó most megállt a szájában. Felnézett. A platánfákon túl mintha megmozdult volna valami. Újra belekémlelt a távcsőbe és leheletnyit állított a fókuszon. Igen, most már látta. A hinták mögött tántorgott a darabos mozgású fickó, aki úgy botorkált, mint aki többet ivott a kelleténél. Érdekes, a fertőzöttek mozgásáról mindig a boldog békeidők részegei jutottak az eszébe. Alaposabban szemügyre vette a lassan vánszorgó hullát. Nagyjából másfél hetesnek tűnt, tehát még aránylag friss volt. Igazi ínyencfalat! A szálkereszt lassan a zombi homlokára kúszott. Jim most lassan, egyenletesen lélegzett, és megpróbált ráhangolódni a torz kreatúra hullámzó mozgására. Mutatóujja ráfeszült a ravaszra. Kifújta a levegőt tüdejéből, és ezzel egy időben elsütötte a fegyvert. A hangtompító miatt csak egy halk pukkanás hallatszott, és ő vigyorogva nézte, ahogy a zombi feje túlérett dinnyeként szétrobban, alvadt vérrel, és agyvelődarabkákkal terítve be az aszfaltot. Gyorsan újratöltött, mert tíz óra magasságában újabb kriptaszökevény közeledett. A második lövést picit elkapkodta, mert a lövedék a zombinak "csak" a fél arcát szakította le. A torzszülött néhány másodpercig még agonizált, és ujjaival az aszfalt repedéseibe kapaszkodva, hörögve próbálta előbbre küzdeni magát. Második - ám ezúttal végső - haláltusája csupán néhány másodpercig tartott. Jim lehunyta fáradt szemeit, és - a jól végzett munka jutalmaként - engedélyezett magának egy röpke kis pihenőt. Állkapcsa lassan mozgásba lendült, és újra majszolni kezdte az immár ízetlenné vált gumit.

A négyszintes épület tetőtéri lakásában húzta meg magát. Alkonyatkor gondosan bereteszelte a fémből készült ajtót és ablakokat, így téve zombi-mentessé otthonát. Hulla fáradt volt és nagyon éhes, úgyhogy első útja a hűtőszekrényhez vezetett. Nem volt túl nagy a választék, egészen pontosan egyfajta konzervvel volt tele a frigója. Tegnap akadt rá egy elhagyott raktárban a tíz kartonnyi tartósított élelemre. Kivett egyet és felbontotta, majd óvatosan beleszagolt. Egész tűrhető illata volt. A nappaliba ment, ahol lehuppant kopott foteljébe, és lábait hanyagul felrakta a dohányzóasztalkára. Felmarkolt néhány régi újságot, és a címlapokat kezdte böngészni. A legfrissebb akadt a kezébe, de ez is több mint nyolc hónapos volt már, egészen pontosan 2024 júliusi. A címlapon egy fakó arcú, beesett szemű zombi vicsorgott, és a szalagcím sem volt kevésbé drámai: "Az élő halottak harapásával terjed a végzetes fertőzés!" - hirdette az újság öles betűkkel. A márciusi szám most kicsúszott a kezéből, és a földre hullott. Felvette, és ahogy találomra belelapozott megakadt a szeme az egyik cikken, és a hozzá tartozó fényképen. Megrohanták az emlékek. A fotón egy fiatalember mosolygott, aki ez egyik kezében puskát, a másikban pedig egy aranyérmet tartott. A cikk címe ez volt: "Az ifjú Jim Trevor a Biatlon új világbajnoka!". Ahogy tovább olvasott, a nosztalgia jóleső érzése magával ragadta, és lassan kanalazni kezdte az akciós macskakaját...

Előző oldal bel corma
Vélemények a műről (eddig 4 db)