Az utolsó előtti pillanat

A jövő útjai / Novellák (1095 katt) Homoergaster
  2011.11.16.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2007/6 számában.

...a fáradtság ólomsúllyal ül rajtam, de teljesen éber vagyok. A harci riadó fénye bántja a szemem. Odakinn az események most érhetnek el a végkifejlethez, miközben én itt álmatlanul hánykolódom. Egy darabig még küzdök, végül sóhajtva feladom, és felülök a priccsemen. Lassan masszírozom a homlokom, lazítani kellene. Megtehetném persze, hogy teletömöm magam valami csodaszerrel, ami kiüt, de nem engedi a büszkeségem. Eszembe jut a Carida. Ott bezzeg sosem volt ilyen problémám. Ezt a témát nagyon gyorsan ejtem. A caridai kiképzési időszakra gondolni, ahol rohamosztagost faragtak belőlem, nem tesz jót az emésztésnek.

Körülnézek, szolgálaton kívüli társaim mélyen alszanak, a riadó tompa ellenfényében bizonytalan foltoknak látszanak. Az állomás kiszámított szimmetriája, célszerű és puritán belső elrendezése mindig megnyugtatóan hatott rám, amióta csak itt teljesítek szolgálatot. Most azonban valahogy megváltozott, fenyegető lett. Van bennem egy cérnavékony kis hang, amely menekülni akar. Badarság, elnyomom az érzést. Az állomás a legbiztonságosabb hely a galaxisban. Egy másik érzést veszek elő, amely jobban illik ide: a büszkeséget. A Halálcsillagon szolgálni különleges feladat és megtiszteltetés. A Császár elit katonája vagyok, a valaha épített legjobb és legmodernebb fegyveren szolgálva a Birodalmat. Az elit. Mindig erre vágytam. Fölmerül bennem az egyetlen alkalom, amikor láttam a Császárt...

Egyszer álltam neki díszőrséget a Coruscanton, még azelőtt, hogy behajóztak volna a Halálcsillagra. Akkor már tudtam, hogy valamilyen különleges beosztást kapok, tekintettel a kiváló szolgálati minősítésemre. Már jó ideje álltunk ott rezzenéstelenül, amikor egyszerre csak váratlanul egy csuklyás öregember tűnt fel a piros egyenruhás testőrgárda kíséretében. Őszintén megdöbbentem. Ő lenne a Császár? Mondhatom, hogy hátborzongató és elgondolkoztató egy élmény volt. Még szerencse, hogy a sisakom elfedte azt a rendkívül bamba és értetlen arckifejezést, amit vágtam.

Egyszerűen képtelen lévén megemészteni, nem győztem csodálkozni azon, hogyan uralkodhat világok millióin ez az öregember. Mást vártam. Hogy mit, fogalmam sincs, talán egy mitikus alakot, aki legalább olyan nagy és ijesztő, mint Lord Vader. Ehelyett azonban egy aszott, bottal járó öregembert kaptam. Alaposan megzavarodtam. Nem tudom, a társaim mit éreztek, de én hálás voltam a páncélomnak, amely elleplezte megdöbbenésemet. Ahogy elhaladt előttünk, rám nézett egy pillanatra. Ettől a pillantástól kirázott a hideg, és elszorult a torkom. Úgy éreztem, lelepleződtem, pontosan tudja, hogy min töprengek. Ismeri a gondolataim. A reakcióm az azonnali megalázkodás volt ezelőtt a félelmetes hatalom előtt, és ő ezt elégedetten vette tudomásul. Csak egy pillanat és egy pillantás volt az egész, de éreztem, amit éreztem. Ő pedig tudta.

Miután eltávozott, mint aki valami bűbáj alól szabadult, újabb szentségtörő gondolat ugrott be ott álltomban. Felmerült bennem, hogy mi lesz, ha meg talál halni? Elvégre ő is csak egy ember. Egy-egy nagy formátumú, erőskezű vezető halála mindig torzsalkodást és káoszt szül, én pedig ízig-vérig rendpárti voltam mindig is. A felfordulást elkerülendő vajon ki léphet majd a helyébe? Úgy tudom, hogy nincsen utóda. Na persze ott van a barátja és a jobb keze, Lord Vader. Különös volt, mert bár logikusan adódott, de mégsem tudtam elképzelni Darth Vadert, mint a galaxis császárát. A Császár szóra mindig az a csuklyás alak ugrott be, s így van ez most is. Nem tudok mást elképzelni.

Valami hibádzik, meglehet, csak énbennem...

Elhessegetem az emléket. Ismét a nemrég lezajlott eseményeken töprengek. Elég nagy felfordulás volt errefelé. Valami vakmerő, aki a jelekből ítélve aligha lehetett normális, megszöktette az egyik politikai foglyot, akit a nagymoff halálra ítélt. A legnagyobb rejtély a számomra, hogy hogyan jutott be a biztonsági szektorba az az akárki. Úgy hallottam, hogy a hajóját - ami egy röhejes ócskavas volt - az Alderaan törmelékmezejében fogták el. Hogy mit kereshetett ott, arról nem szóltak a hírek. Lehet, hogy egy csempész volt.

Aztán itt a másik lehetetlenség, hogy miként sikerült meglépnie az állomásról. Állítólag a vonósugár nem működött, de ez képtelenség. Az a csempész vagy kicsoda nem tudhatta, hogy hol és hogyan kell kikapcsolni a vonósugarat. Arról nem is beszélve, hogy miként jutott volna el odáig észrevétlenül. Az állomás hemzseg az emberektől és droidoktól, valaki csak kiszúrta volna azt az alakot! Ráadásul végig egy raj őrizte azt a területet. Az egyikükkel beszéltem. Azt hitték ugyan, hogy csak gyakorlatról van szó, de biztos észrevették volna, ha valaki arra téved. Nem láttak senkit.

Több mendemonda is kering arról, hogy mi is történt a börtönblokkban. Az egyik szerint a csempész cimboráit összelapította a hulladékzúzó, ahová a gárda túlereje elől menekültek. Ennek ellentmond, hogy a fogoly csak kijutott valahogy onnan. Ezt megint nem értem. Hogy nem bírt el a gárda néhány csempésszel? Habár senki sem tudja megmondani, hogy hányan lehettek ezek a banditák, akik magukat csempészték be a bázisra. A kiszabadított fogoly valami szenátor volt. Ez akkorra elveszítette a jelentőségét, hiszen a szenátust feloszlatták. Az uralkodóhoz méltó tett volt ez, megszüntette a fölösleges pózolás és szájtépés cirkuszát. Kiiktatott egy zavaró tényezőt a hatalmi apparátusból. Ismét egy lépést tett a teljes rend felé.

A szenátus handabandázására kidobott pénzt ezen túl másra, hasznosabbra lehet költeni. Úgy tűnik, ez a szenátor és a csempész - jellemző a párosítás! - elég nagy felfordulást okozott visszavonultában. Mindenfelé lövöldöztek! Mondom, jellemző. Az egész rebellióra ez a jellemző. Állítólag Lord Vader is szolgált egy látványossággal. Valami ósdi sugárfegyverrel agyonvágott egy vénembert, akit a lázadók magukkal cipeltek. Hogy ő ki lehetett, arról aztán végképp nem tudni semmit. Az nem világos előttem, hogy ebben mi a dicsőség. Nem mintha kritizálni akarnám Vader nagyurat. Tarkin nagymoff hamarosan pontot tesz arra a nevetséges rebellióra, amelynek tagjai vagy a régi szép időket sirató szenátorok, vagy csempészek. Az egyik érzelgős anarchista, a másik szimpla bűnöző. Szívesen átaludnám azt a pillanatot, amikor a feletteseim szépen lerobbantják a csillagtérképekről a Yavinnak ezt a jelentéktelen kis holdját, ha tudnám. Meg a győzelmi beszédet is, amit a moff már javában írhat. A lényegét úgy is tudom.

Mielőtt a szállásomra értem, találkoztam egy frissen váltott lövésszel. Ő mesélte, hogy Lord Vader odakint harcol a lázadókkal. Ez már jobban illik a nagyúrhoz. Gondolatban szerencsés vadászatot kívánok neki és a többi pilótának is. Elmosolyodok, miközben a lábamat nyújtóztatom. A lázadók szánalmas kis támadással próbálják feltartóztatni az állomást. Nevetséges! Az erőlködésük pont olyan, mintha egy lejtőn lefelé gördülő követ próbálna megállítani néhány hangya. Tarkin pontosan azt teszi, amit Vader valamelyik árokban. Odamegy és agyoncsapja a lázadókat. Ezután majd nem...

Előző oldal Homoergaster
Vélemények a műről (eddig 3 db)