A Császár jobbkeze II.
A jövő útjai / Star Wars (1621 katt) | Homoergaster |
2011.12.27. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2007/12 számában.
"A gondolataid megcsalnak, apám. Érzem benned a jót... a konfliktust”
(Luke Skywalker)
...Darth Vader a kilátóablaknál állt, amely a reaktortérre nyílott. Az alant elterülő hatalmas termet a reaktor üstszerű tömege uralta. A központi reaktor északi tornyánál kékes energia villódzott. Az egész látvány félelmetes erőt, teljesítményt, ugyanakkor nagy sebezhetőséget sugallt. Vader tudta, hogyha a lázadók bejutnak ide, akkor könnyen megismétlődhet a yavini fiaskó. Most nem folyt ezen a részen munka. Az építkezés a szuperlézer és a külső burkolat befejezését favorizálta.
Elmélkedni jött ide, ahol senki nem háborgatta, nem merte háborgatni gondolatokkal teli nyugalmát. Egy idő óta szokatlan érzés lett úrrá rajta: valamiféle homályos szeretet. Ezt érezte magában, még akkor is, ha előbb dühösen, majd tanácstalanul próbálta elhessegetni magától. A fiáért aggódott. Félt, hogy baja esik abban a rebellis bandában. Az érzés meglehetősen bizarr volt. Maga mellett akarta tudni Luke-ot, hogy megvalósítsák a tökéletes rendszert, mely az elavult abszolutizmus helyére lépne.
Mindezen közben konfliktus dúlt benne, mivel - legnagyobb megdöbbenésére - nem akarta, hogy a fia is olyan gépesített szörnyeteggé változzon, mint ő maga. Amióta megtapasztalta benne az erőt a Bespinen, hogy mire képes, sokkal inkább maga mellé akarta állítani, mint addig bármikor. Rádöbbent, hogy a fiának jut az a sors, ami az övé kellett volna, hogy legyen: új utakra vinni az Erőt, lerázni a megcsontosodott ideákat. A maga módján ő is hozzájárult ehhez, amikor lerombolta a hagyományt, elpusztította az iskolát. Így a fiának elölről kell majd kezdenie az egészet. Ez szentségtörő gondolat volt. Vajon Luke-nak lesz-e valaha is módja arra, hogy jedi lovagokat képezzen ki?
Vader megborzongott erre a gondolatra, ez már túl nagy árulás! Furcsa, eddig soha nem tapasztalt émelygés fogta el. Vibráló örömfélét is érzett egyúttal. Aggodalommal töltötte el, hogy mindezt hogyan fogja el leplezni az uralkodó előtt. Ezért vonult ide vissza, ehhez a hatalmas szerkezethez, hogy kitisztítsa az elméjét, és felkészítse magát a mesterével való újabb találkozásra.
- Az Uralkodó idejön? - visszhangzott benne Jerjerrod rémült nyivákolása.
Akkor is, most is torzan mosolygott a maszkja mögött. Vader büszke volt azon pszichológiai teljesítményére, hogy milyen sikeresen leplezi iszonyú rettegését a mesterétől. A rettenetes lidércnyomás, amit a mester váltott ki belőle régebben, különleges fűszerként hajszolta bele kegyetlen tettekbe. Vad mámornak élte meg, vegytiszta hideg folyamnak, melyből nagy kortyokat ivott. Szenvedélyes és kegyetlen harcossá tette a háta mögött ácsorgó iszonyat. Ám az utóbbi időkben ez a tűz elhamvadt, a kegyetlen kéj megfakult. Átadta a helyét egy szürke rutinnak, tompa borzadálynak. Nem bánt meg persze semmit, de gépiesen cselekedett.
Iszonyúan öregnek és fáradtnak érezte magát a rátelepedő sötétség súlya alatt. Szeretett volna megpihenni, de az a gonosz démon, amivé vált, nem hagyta nyugodni. Zaklatottan kergette fel s alá a galaxison. Elkínzott röhögés vette elő, ha arra a gyerekkori álmára gondolt. Hogy majd bejárja a galaxist, és nagy dolgokat tesz! Még szerencse, hogy van ez a lázadás. Nélkülük unalmas lenne ez a lét. Félig gépi tengődése új minőségbe csapott át. Gépember lett belőle, egy igazi kiborg, aki megszokásból gonosz, de már nem talál benne élvezetet, mint rég. E közben félt. Soha egy szóban, mozdulatban nem árulta el magát. De a mester persze tudta! Nem alázta meg, csak csendben élvezte kapcsolatuk új minőségét. Továbbra is megbízott benne, ő volt a jobb keze.
Vader elgondolkodott azon, micsoda őrült gyűlölet lakozik a szívében e félelem miatt. Szinte hihetetlennek érezte, hogy volt idő, amikor még nem félt a mestertől, de tisztelte lángoló elméjét és vasakaratát. Csupán egy ember volt a számára. Egy ember, aki a jót védelmezi, mint ahogy akkoriban mindenki hitte. Felnézett rá, a példaképe volt. Akkor ő volt Palpatine főkancellár. Megígérte, hogy rendet tesz a köztársaság szétzihálódott apparátusában. Hát rendet, azt csinált, tényleg! Vader ezen gonoszul ironizált egy darabig, miközben a kilátón túli lélegzetelállító látványt bámulta. A központi reaktor egyenletesen pumpálta szét a harcállomás szektoraiba az éltető energiát. Egy hatalmas dobogó szív...
Furcsa képzettársítás tört rá. A reaktor fémtömege összeolvadt a szemei előtt, elmosódottá vált. Egy hatalmas, nyersen lüktető, szerves szívnek kezdte látni. Döbbenten meredt rá. Aztán a látomás különös madara az acéllal foltozott porhüvelyéből tovaragadta a lelkét, és messzire röpítette. Már nem az épülő halálcsillagon, hanem a másikon, ami rég elhamvadt, azon volt. Az AA-23-as börtönblokk egyik szűk cellájában éppen kérdést intézett egy elfogott lázadóhoz. Egy kijelzőn a szívműködését figyelte. Az nem volt egyenletes, össze-vissza kalimpált, mint egy rémülten verdeső madár. Egy biccentésére a technikus növelte a tudatstimuláns koncentrációját. Megismételte a kérdéseket.
- Hol vannak az ellopott tervek? Hol van a lázadás bázisa?
Erre a hercegnő kinyitotta a szemét, ránézett és drágámnak nevezte. A két vizsgálótiszt lebénult. Ilyet még senki sem mondott soha a Sith Fekete Lovagjának. Vader, bár nyilvánvaló volt, hogy a nő másvalakihez szól így, meglepődött. Aztán gyorsan kapcsolt és magára öltötte a ráosztott szerepet.
- Igen, kedvesem! - sziszegte a nő fölé hajolva. - Itt vagyok!
A hercegnő a nyaka köré kulcsolta a kezeit, és teljes extázisban bámult rá. Érzékelte a nő rajongását és izgalmát. Egy kicsit gonoszul dagonyázott a felé áradó szerelemben.
- Vajon miféle szép férfiúnak láthat most?
Erre hamar választ kapott. A fogoly elméje intenzíven sugárzott felé egy képet. Azonnal tudta, ki az. A Korél fregatt kapitánya volt. Emlékezett rá, saját kezűleg intézte el a csata után. A vizsgáló tisztek moccanni sem mertek. Egyrészt a döbbenettől, másrészt attól való félelmükben, hogy megtörik a pillanat varázsát. Vader tovább ütötte a vasat.
- Ugye jól elrejtetted a terveket?
A nő hevesem bólogatni kezdett, és lágyan nyögdécselve válaszolt.
- Iiiiggeeennn...
Miközben rajta függeszkedett, furán izgett-mozgott. Érezte az ellenállást, ezért más irányba indult el.
- Hová is vigyük az adatokat, szerelmem? - suttogta a nő fülébe mély átéléssel. A hercegnő szeme zavarossá vált, a szája szélén habfoszlány rezgett. A teste görcsösen vonaglott. Vader könnyedén ellenállt a nő azon erőfeszítésének, hogy a melléhez húzza. Akadozva belekezdett egy mondatba, amely reményei szerint a szenátor erkölcsi végét jelenti majd a fizikai előtt.
- Ya... Ya...
Szünet. A pupillái kitágultak, és megrándult. A műszerek jelezték, hogy a fogolynak teljesen oda nem illő módon orgazmusa lesz. Nem lepődött meg, türelmesen várt. A nő újra dadogni kezdett.
- Ya...Ya.......ja...ja...jajde szép a farkad!
Köpte ki egy szuszra, aztán rekedt sikollyal hátra zuhant. Vader felegyenesedett. Széles, letörölhetetlen vigyora szerencsére nem látszott a fém álarc mögött. Derűsen szemlélte az eszméletlen foglyot, bár erre a kudarc nem adott alapot.
- Figyelemre méltó – gondolta - ez az ellenállás, és a behelyettesítő módszer, ahogy kiad egy titkot egy másik helyett! És ez a dramaturgia! Nem rossz, nem rossz!
Némiképp irigyelte a néhai kapitányt. A tisztek vörös arccal, a lehető legnagyobb zavarban pakolták a műszereket. Elég volt egyetlen szoborszerű pillantás rájuk, hogy megrettenjenek. Nem lesz belőle pletyka, látta rajtuk. A látomás széthullott, vele a jó érzés, az akkori kedélyállapota is. A légzőrostély eltakarta a kifejezést, amely a Lovag arcára ült. A testi reakció elmaradt, csak az agya, ez a meghasonlott szerv reagált.
Visszavágyott egy másik, tisztább állapotba. Abban természetesebben és teljesebben uralta ezt a testet. Ez a tusa észrevétlen maradt a fekete burok mögött, ahol Darth Vader vívta önmagával a harcot. Az űrben trónoló fémhegy közömbös maradt az erőfeszítéseire, hiába remélt tőle segítséget. A Sith fekete Lordja azonban időlegesen elbukott és bezáratott egy sötét odúba, az ácsorgó alak lelkének legmélyén. A torz, gépesített testből, mint egy fénysugár, felbukkant Anakin Skywalker, a szerelmes kisfiú...
A Nubi 327-es úton volt a Coruscant felé. Utasai mindannyian aggódtak amiatt, hogy kifutnak az időből. Még az a kisfiú is ezen őrlődött - bár más okból -, aki csak nemrégen csatlakozott a csapathoz. Anakin egyszerre örült és aggódott. Nem volt többé rabszolga, de aggódott, hogy mi lehet az anyjával, láthatja-e még valaha. Izgatott is volt, mert jedi akart lenni és... szerelmes volt Padmé Naberrie-be, Amidala királynő udvarhölgyébe. Éppen ez nyomasztotta, mivel ha vágya teljesül, és jedi lesz, akkor ismét el kell szakadnia egy imádott nőtől. A lány teljesen a hatalmába kerítette, máris pótanyaként nézett fel rá.
A csendre ébredt fel, abból az álomból, ami tele volt érthetetlen, baljós árnyakkal. Viaskodott velük. Egy különösen sötét alak volt a középpontban, mozdulatai darabosak, gépiesek, és csak úgy áradt belőle a rosszindulat. Émelyegni kezdett, belopódzott az űr, mintha a vére kásássá dermedt volna, fuldokolni kezdett. Ziláltan riadt fel, még egyre látta a halványuló alakot, ahogy az beleolvadt a leghétköznapibb árnyékokba. Hangosan vacogott és a csendet fülelte, mely éppen olyan volt, mint a kinti űré, hideg és ellenséges. Soha nem tapasztalta még meg az űrutazást, de tisztán érzékelte a sötét mélységet, amely elnyel mindent. Szinte "látta” a vákuumot, érezte a hidegét a fémen túl.
Vader tisztában volt vele a látomás közepette is, hogy a midichlorianok közvetítették ezt a gyereknek, aki volt. Anakin persze még semmit sem tudott az Erőről. Tekintete a gungára esett, aki horkolva aludt egy széken. Csodálta ennek a lénynek az igénytelenségét. Belebámult a Jar-Jar-on túli homályba, mely elnyelte a rossz álmát. A karcsú alakot azonnal felismerte, amikor az belépett a helyiségbe. Álmodozásainak tárgya volt az. A lány feszülten állva nézte végig a Sio Bibble hívásáról készített felvételt. A fiúban ez ismét tudatosította, hogy egy békés világot elnyelt az agresszió mocsara. Padmé lehajtott fejjel meredt a semmibe, miután véget ért a felvétel.
- Vajon mire gondolhat most?
A kérdést csak magában tette fel, ám a lány megpördült, és meglepett arccal nézett rá. Fáradtnak és elgyötörtnek látszott. Összekuporodott, ahogy hozzálépett és próbált uralkodni magán, de egyáltalán nem sikerült.
- Mi a baj Annie? - kérdezte halkan. A tiszta hang lerombolt benne minden ellenállást.
- Hideg van - vacogta, de nem csupán a hideg miatt fázott. Padmé bebugyolálta egy vastag kabátba, úgy tűnt, ő nem fázott.
- Az űr hideg - mondta.
Anakin bólintott és közben arra gondolt, hogy az álmait kísértő alak még az űrnél is hidegebb.
- Szomorú vagy - állapította meg, csak hogy ne kelljen a fantomra gondolnia. A lány bólintott.
- A népem szenved. A szenátusnak nyomban döntenie kell, mert különben elpusztul egy békés világ - Padmé haloványan rámosolygott.
- És te mire gondolsz?
Anakin alig tudta visszatartani a könnyeit, az anyjára gondolt. Nagyon hiányzott neki. A lány átölelte, érintése megnyugtatta. Vett egy mély lélegzetet, belenyúlt a zsebébe és átadta a lánynak az ajándékot.
- Tessék, neked készítettem! Egy zsarbordarabból faragtam, hogy ne felejts el! Szerencsét hoz!
Padmé alaposan szemügyre vette, aztán a nyakába akasztotta.
- Szép! Hogy is felejteném el a jövendő férjemet! - mondta mosolyogva. - A dolgok változni fognak, de az irántad érzett szeretetem nem!
Anakin bólintott.
- Az enyém sem!
A lány mosolyogva magához húzta, ő pedig fázósan hozzábújt. Nem tudta, mi történt vele, a mozdulat természetesnek tűnt, amikor gyöngéden, mégis erőből végig simította a melleit. A lány megrezdült, ő pedig ismét megérintette.
- Nem lesz ez egy kicsit korai? - kérdezte tőle zavartan, bár neheztelésnek nyoma sem volt a hangjában. Nem válaszolt, csak tovább simogatta. Padmé felsóhajtott. - Szerintem várnunk kellene még néhány évet ahhoz, hogy a férji jogaid gyakorold.
Hangja nem gúnyos volt, hanem nagyon bizonytalan. Ő azonban dacosan a szemébe nézett, közben érezte a lány szívverését.
- Megnyertem a gondolaversenyt, felnőtteket győzve le! Érettebb vagyok a koromnál!
Padmé kétkedő mosollyal ingatta a fejét.
- Szellemileg igen, de fizikailag nem!
Anakin némán bámult rá, aztán talpra ugrott, ledobva a kabátot.
- Ne ítélj elhamarkodottan!
A lány nyikkanásszerű hangot hallatott, és kitágult pupillákkal bámulta. A tekintete idegesen az alvó gungára rebbent, aztán vissza a koravén fiúra. Anakint ekkor valami arra kényszerítette, hogy az árnyékos rész felé nézzen. Megpillantva álmai fenyegető alakját, benne szorult a szusz. Tekintetét visszarántotta a lányra, akinek az arcán a fáradtság helyét valami beteges szenvedély vette át. Megérintette, ő pedig túlzottan reagált. Magához húzta, és ő az ölébe ült, furcsa mámort érzett, ahhoz nagyon hasonlót, amit később a fekete páncélba zárva is oly sokszor. Ez vad diadal volt, a győzelem íze.
Azonban a lány egyszer csak megrázkódott, és ellökte magától. Elveszítve az egyensúlyát a padlóra zuhant. Onnan nézte, ahogy Padmé felugrik, és zavarodottan álldogálva néz le rá. Egy pillanatig azt hitte, kirohan, ám e helyett felsegítette onnan. Figyelmesen nézte, az állapot, amiben voltak, úgy oszlott szét, akár a gyorsan illanó gáz. A lány egy kicsit még tanácstalanul ácsorgott mellette a kezét szorongatva, aztán lesütött szemekkel kisietett.
Anakin az árnyat kereste a sarokban. Úgy eltűnt, mintha sose lett volna ott. Egyre inkább úgy tűnt, csak képzelte az egészet. Tétován megvonta a vállát, és ismét a kedvenc álmába menekült: egyszer majd beutazza az egész galaxist és nagy dolgokat visz véghez. Amikor pedig a Nubi kilépett a hipertérből, már ott szorongott a vezérlésnél, és ámultan nézte a közeledő fémgolyót. Dejavu érzése támadt, mintha látott volna már hasonlót. Az álmaiban? Feszülten koncentrált a halovány képre. Az a fémgolyó fenyegető volt és lélektelenül gonosz...
Darth Vader ocsmányul szörcsögve bámult maga elé. A lélegeztető rendszer megpróbált elegendő oxigént pumpálni a fekete lovag tüdejébe. A teljesítőképességének határán dolgozott. Vader sikeresen száműzte a kisfiút, aki egykor volt, ám nem volt teljes a győzelme. Erjedés indult meg benne, melyet úgy látott magába pillantva, mint egy lassan összedőlő építményt. Ami nem volt más, mint az egész eddigi élete. A róla kialakult könyörtelen kép.
Amikor összeszedte magát és beszállt a turbóliftbe, már nem ugyanaz a rettegett nagyúr volt, mint amikor ide lejött. Ez a Vader még mindig a Császár sötét hatalmának rabláncán sínylődött, gonosz volt és rémisztő, de korábbi határozottsága eltűnt. Még az Erőt is másként kezdte látni. Az eddigi egysíkú Midi-Chlorian rezgés szűk folyosója széles áramlattá vált. És mielőtt megérkezett volna, megtette élete egyik legnagyobb felfedezését is. Az Erő nem csak kétpólusú, rengeteg más Erőértelmezés lehetséges! A felismerés új perspektívát adott neki.
Meg kell nyernie magának a fiát, hogy kiteljesíthessék együtt ezt az új valóságot! Ez az elhatározás megkeményítette, és majdnem teljesen visszaadta az egykori önmagát. Határozottan és elszántan csörtetett ki a hangárba, ahol már folyt a csapatok felsorakozása, hogy fogadja a mesterét...
VÉGE
Előző oldal | Homoergaster |