Bombaüzlet (harmadik rész)

A jövő útjai / Star Wars (1033 katt) Homoergaster
  2011.12.04.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2007/8 számában.

A két köztársasági polgár, egy szenátor és a barátja, eseménytelen útjának célja egy jelentéktelen kereskedő hajó volt, ahonnan egy agyonhasznált hátizsák tartalma - illegálisan becsempészett műkincsek - megkülönböztető diplomáciai jelzés védelmében hagyta el a fedélzetet. A szenátor az összes rendelkezésére álló privilégiumot igénybe vette, így az fennakadás nélkül eljutott a szenátori irodákhoz vezető, hosszú, díszes folyosóra. Mind a ketten azon spekuláltak, hogy hogyan húzhatnák a legtöbb hasznot a szerzeményükből. Egyiküknek volt erre terve, a másiknak nem. De ott volt közöttük a bizalom erős fonala, így Zeveqal sem aggódott.

Egyszerre arra lettek figyelmesek, hogy a folyosó túlvégén egy érdekes csoport bukkan fel. Ahogy közeledtek, Al-alto egy pillanatra megtorpant, hogy üdvözölje a férfit, aki a menet élén haladt. Biccentett neki, az pedig udvariasan, de távolságtartóan viszonozta a köszöntést. A politikus mögött közvetlenül egy különlegesen öltözött fiatal nő lépkedett, akiből sugárzott az előkelőség és elszántság. Másik két pirosba öltözött nő és egy testőrnek látszó fegyveres követte. Leghátul egy fura szerzet, meg egy kisfiú próbált meg lépést tartani velük. Zeveqal kíváncsian követte a tekintetével őket.

- Ezek meg kicsodák? - kérdezte. Al-alto elvigyorodott.
- Ez Palpatine szenátor volt, meg a védence, Amidala.
Elgondolkodó arckifejezéssel nézett utánuk, majd hozzátette:
- Palpatine az egyik legjobb és legtisztább kezű politikus, akit van szerencsém ismerni.
- És a nő, valami főrang?
A Bottasat bólintott.
- Ő a Naboo királya.
- Nem hallottam még róla.
- Nem is csodálom, kívül esik a köztársaság közigazgatási területén. A szenátor odavalósi.
Töprengőn maga elé meredt.
- Úgy hallottam, valami zűr van arrafelé, és most készül megtárgyalni a szenátus. Az biztos, hogy az embereim támogatni fogják Palpatine-t, akármivel hozakodik is elő.
Zeveqal a folyosó végén eltűnő alakok után nézett.
- Az a kisfiú vajon ki lehetett?
Al-alto vállat vont.
- Fogalmam sincs, de szerintem nem is fontos. Úgy gondolom, a szenátor meg akarja buktatni Valorumot. Mi támogatni fogjuk őt ebben. Minden esélye megvan, hogy ő legyen a következő főkancellár. Valódi karizmatikus személyiség.
A Bottasat legyintett.
- De hagyjuk a politikát! Koncentráljunk a zsákmányunkra!

Beléptek az irodába. A barátja leültette, és nekikezdett, hogy leellenőrizze a Nattotarr-ok számításait. Ez rendkívül hosszadalmas és aprólékos művelet volt. Zeveqal némiképp unatkozva iszogatta a felszolgáló droidtól kapott koktélt. Közben egyre a folyosón látott társaságon gondolkodott. A kisfiú valamiért nem hagyta nyugodni, egy különös sejtelem motoszkált benne vele kapcsolatban. A szőke fiút úgy látta maga előtt, miközben szórakozottan kortyolgatta az italát, hogy egy meleg helyen él, és éles árnyékot vet. A meleg és éles fény ellenére a képzet baljós és fenyegető volt, noha először nem értette, miért. Bambán bámulta a poharát, az agya kiürült. Hirtelen úgy érezte, hogy a fiú árnyékával nem stimmel valami. Összerezzent, amikor a Bottasat elégedetten felhorkantott és ránézett.

- Nos, kétségtelen, hogy a sorozat valóban teljes! - mondta. Igazi ritkaságot szereztünk!

Al-alto ismét töltött neki, majd felkapta a poharát, és együtt ittak a sikerre. Ezután újra nézegetni kezdte a szobrokat, hosszasan forgatva az egyes darabokat az ujjai között. Egy különös mintázatú, hosszú és keskeny táblát vett elő, amely nagyon réginek látszott, és kétségtelenül fából volt.

- Ez lenne az a bizonyos mező? - kérdezte merőben feleslegesen Zeveqal.

A társa bólintott. Egy adatkártyát helyezett az asztali terminálba, és tanulmányozni kezdte a megjelenő utasításokat. Zeveqalnak fogalma sem volt róla, hogy a barátja honnan szerezte a szabályokat és a táblát, de őszintén szólva nem is nagyon érdekelte. Nem lehetett olcsó mulatság, ezt biztosra vette. De hát a szobrok sem voltak azok. A Bottasat elkezdte felrakni a szobrokat a hosszúkás téglalapra, miközben állandóan leellenőrizte magát az adatkártya információin. Matematikai számításokba bonyolódva a szabályt értelmezte az adott figurákra. Zeveqalt ez egy bonyolult képrejtvényre emlékeztette. Sokáig, legalább két standard órán át rakosgatta a figurákat a szabályt követve a barátja, mire kirakta azt a mintát, amelynek a végeredménynek kellett lennie.

Al-alto rakosgatás közben elmagyarázta, hogy a formáció, amire törekszik, nem teljesen végleges, tovább lehet azt fejleszteni, bár nem teljesen veszélytelen vállalkozás. E közben az egyes szobrok helyzetét többször is megváltoztatta, az utasítás újabb részéhez érve. Egyszer egy különösen diszharmóniát keltő felállás jött létre, ami Zeveqalt arculcsapásként érintette, a torka elszorult, és különös zizegést érzett a fejében. A barátja azonban szerencsére gyorsan megbontotta, így csak nyelt egy nagyot, és nem szólt a társának, aki láthatóan észre sem vette a dolgot. Ahogy a kialakuló alakzatokat rendezte, néhányszor magának a mezőnek a helyzetét is megváltoztatta, habár ez teljesen értelmetlennek tűnt.

Amikor végre elkészült, egy érdekesnek mondható, de meglehetősen kaotikus szín- és formaegyüttes jött létre, ami első pillantásra elvont műalkotásnak vagy egy bonyolult geometriai feladvány térbeli ábrázolásának látszott. Ez azonban csak az első, futó benyomása volt, mivel rögtön ezután ez az illúzió eltűnt, és csak egy találomra felállított összevisszaságnak tűnt az egész. Éppen meg akarta kérdezni a barátját, hogy ennek így mi is az értelme, de elakadt a szava, ahogy ránézett. A Bottasat teljesen magánkívül meredt a szobrokra, láthatóan egyáltalában nem volt tudatában a környezetének. Tágra nyílt szemeiből elragadtatással vegyes rémület sütött. Fekete nyelve kifittyedt a nyitott szájából, és furán remegett. Első meglepődését a félelem váltotta fel. Tudott róla, hogy egyes Erőérzékeny lényeknél bizonyos elrendezések látomásos önkívületet okoznak. A Jedi lovagok erről beszélnek, ettől óvnak, mondván az összes fellelhető mező a Sith műve.

Bármilyen hihetetlen is volt, Al-alto egy ilyen önkívületben látszott lenni. Ezen nagyon megdöbbent, mert úgy tudta, hogy kizárólag az Erőérzékenyeknél fordul elő ilyen. Mindazonáltal a szobrokat egy mozdulattal lesöpörte a padlóra. A Bottasat felhördült, megingott és elzuhant. Elég drasztikusan szakította meg a révületét, sajnos azonban nem tudta, hogyan lehetett volna finomabban. Zeveqal feltámogatta a barátját a földről, és belesegítette egy székbe. A Bottasat szemei fátyolosan bámultak rá, ahogy az ajkaihoz tartotta a saját kezűleg készített koktélt. Al-alto ujjai ráfonódtak a serlegre, nagy kortyokban ivott.

- Úgy tudtam, hogy csak a Jedik láthatnak tőle különöseket - jegyezte meg halkan. Al-alto szomorúan nézett rá.
- Ez az én tragédiám, túl késő már nekem.
Zeveqal hálás volt, amiért a barátja a padló mintáit nézte, és így nem látta az arcára kiülő elképedést.
- Sosem említetted.
A szenátor bólintott.
- Miért tettem volna? - Rövid szünet után még hozzátette. - Ki akartam próbálni, bármi áron. Be akartam magamnak bizonyítani, hogy a képességeim nem átlagosak. Hogy valóban ösztönösen is elég jól tudok bánni az Erővel - krákogott. - Sikerült, túlságosan is jól sikerült. De Jedi az már nem leszek. És nekik sincs sok idejük már, késő, késő bizony.

Fáradtan lehunyta a szemét, de nem sokáig. Az arckifejezése olyan lett, mint akinek hirtelen az eszébe jut valami fontos, amiről ez idáig elfelejtkezett. Ismét ránézett és megrázta a fejét.

- Kiszállok! - mondta. - Nekem ennyi elég volt!
Zeveqal nem hitt a fülének. Úgy gondolta, hogy a barátja még mindig sokkban van.
- Nyugodj meg, pihentessük egy kicsit a dolgot!

A Bottasat arcán egy pillanatig ismeretlenül új, agresszív és türelmetlen kifejezés jelent meg.

- Nem! Végeztem! Vidd innen ezt az átkozott holmit! Végleg kiszállok!
- Micsoda? Kiszállsz!? Ezt nem teheted velem, nem hagyhatsz cserben! Hogy a fenébe adjam el ezeket egyedül? - mutatott a padlón heverő szobrokra. - Társak vagyunk, közösen fektettünk nagy összeget ebbe az üzletbe...
- Nem érdekel! - csattant fel a Bottasat. A hangjából nemcsak ingerültség, hanem rettegés is kihallatszott. Al-alto megijedt a látomásától? Zeveqal számára ez végképpen abszurd volt, nem ilyennek ismerte a barátját.
- Nem érdekel a részem, és nem támasztok veled szemben semmilyen követelést. Ha kell, írásba is adom!

Rémülten és hitetlenkedve nézett a társára. Most kezdte felfogni, hogy mindez valóban megtörténik, és hogy a Bottasat elhatározása épp oly szilárd, mint amilyen hirtelen.

- Ezt nem gondolhatod komolyan! - kérdezte csökkenő reménnyel. Látta már, hogy igenis komoly amaz az elhatározásában. A barátja felpattant, és idegesen gesztikulálva átrohant a szoba másik végébe. Olyan benyomást tett, mint aki egy nagy lelki teherrel birkózik hasztalanul, mintha megpróbálná lerázni a lerázhatatlant.

- De igen! - felé fordult. - Nézd, segítek neked, hogy elvidd ezeket innen, de tovább semmi közöm hozzájuk! Lemondok a részemről a javadra írásban!

Döbbenten a hirtelen fordulat okozta sokktól lelassulva kezdte összeszedni a szétszóródott tárgyakat. A szenátor még hozzátette.

- Más dolgom van most!

Amikor végzett, Zeveqal felállt, és keményen a Bottasat szemébe nézett.

- Ha tényleg ki akarsz szállni, elvész a részed, én nem fizetlek ki.

Al-alto türelmetlenül legyintett, látszott rajta, hogy már valami más foglalkoztatja.

- Mondtam már, hogy lemondok a részemről!

Ellépett az asztalától, és a kezébe nyomott egy mentességet biztosító azonosítót. Aztán a kijárat felé kezdte taszigálni. Amikor bezárult az ajtó, egy hosszú percig bénultan ácsorgott ott, aztán elindult a szállása felé. A Bottasat eközben pedig, egyre inkább elhatalmasodó félelemmel nézte a szenátus üléséről készült felvételeket.

- Meg kell állítanom Palpatine-t valahogy! - suttogta maga elé.



Ahogy a felszálláshoz készülődött, megpróbálta jobb kedvre hangolni magát. Még mindig nehezére esett elhinni, hogy a barátja csak úgy kidobta. Ha arra gondolt, hogy az összes kapcsolat és lehetőség elenyészett, amit a szenátor biztosított volna a szobrok elpasszolásához, a csüggedés lett rajta úrrá. Azzal biztatta magát, hogy így viszont az övé a várható rendkívüli haszon. Igaz, fogalma sem volt róla, hogyan fogja eladni a szobrokat. Sorra vette a lehetőségeket. Mivel amúgy is dolga volt a Korél rendszerben, úgy döntött, hogy ott kezdi meg a puhatolódzást. Nem lesz könnyű, ezzel tisztában volt. Védett műkincsekkel kereskedni, mindenféle kapcsolat nélkül, zűrös vállalkozás lesz.

- Rá kell jönnöm a mikéntjére, de úgy, hogy a fejem is helyén maradjon! - mormolta maga elé, mintegy önmagát hipnotizálva, miközben kifelé meredt a hangár nyüzsgésére.

Akárhogyan is, az Öt Testvér jó indításnak látszott, éppen elég legális, vagy legalizált (!) áruja volt raktáron ahhoz, hogy szép sorban végiglátogassa a Korél öt fő világát. Volt ott egy üzletfele, egy seloniai, akihez fűzött némi reményt.

- Azért csak óvatosan! - döntötte el magában.

Miközben így töprengett, önmagát biztatva és a dokkja körüli nyüzsgést figyelve, a szenátus soron kívüli ülésén egy Bottasat új mozgalmat indított a frissen megválasztott főkancellár ellen, gyújtó hatású beszédet tartva a demokrácia védelmében. Ezzel mindenkit meglepett, hiszen úgy tudták eddig, hogy Palpatine híve az illető. A Bottasat a hatalom egy kézben való koncentrálását ostorozta bőszen, és javaslatot tett a főkancellár hatáskörének megnyirbálására.

Sokan vitatták ezt az elképzelését, hiszen a jelenlegi állapotokban éppen a hatalomkoncentráció a megoldás a dolgok rendbe tételéhez. Hiszen úgy nem lehet csinálni semmit, ha az ember keze gúzsba van kötve. Ráadásul Palpatine tiszta kezű politikus volt, aki fennen hangoztatta, hogy rendet csinál. A Bottasat, úgy látszott, éppen ettől félt, amit végképp nem értett senki sem. Ám több korrupt politikus is szinte azonnal csatlakozott a képtelen indítványhoz, így nem lehetett a szőnyeg alá söpörni a dolgot. Időleges vereségét is csak annak köszönhette, hogy a becsületesek és rendpártiak ellene szavaztak, így elszigetelődni látszott. Sok barátját elveszítette ekkor, de nem adta fel. Nem riad vissza attól sem, hogy kompromittálódott közéleti szereplőkkel kössön szövetséget. Egy látomás adott neki erőt. Palpatine főkancellár furcsa félmosollyal figyelte az események alakulását. Úgy tűnt, nem érte meglepetés a korábbi híve ellene fordulásával. Csak mosolygott maga elé.

E közben Zeveqal a startplatform körüli és feletti nyüzsgést figyelte. Minduntalan árnyékok vetültek rá, ahogy a légi forgalomban résztvevő járművek elsuhantak felette. A kormányzati bolygón csúcsforgalom volt ugyan, mégis hamar megkapta a felszállási engedélyt és légifolyosót. Mosolygott - ez nem a Carpiptar! Orbitálison még tett egy félkört a Coruscant körül, mielőtt beállt volna a Korél felé. Ekkor megpillantott egy karcsú, ezüstös hajót.

- Egy Nubi 327-es – ismerte fel. A J típushoz tartozott. A hajó eleganciája azt sugallta, hogy egy előkelő személy az utasa. A Nubi elhúzott egy, az övével párhuzamos folyosón, és belépett a hipertérbe. Amikor ő is meglódult, még egyre azon töprengett, hogy vajon hova mehetett. Csak saját magát szórakoztatta ezzel, ahogy gondolatban követte a hajót, átgondolva az esetleg szóba jöhető helyeket. Két variációt hagyott ki, mint valószínűtlent. Az egyik a Korél volt, a másik a Naboo...

Folytatjuk...

Előző oldal Homoergaster