Összetört álmok
| Szépirodalom / Versek (1773 katt) | bel corma |
| 2011.11.12. |
Halk szellők fülébe méla dallamot súgjatok,
hulló fák sírjára barna takarót szórjatok.
Bágyadt nap, kérlek, csak lágyan mosolyogj le rája,
s bíbor fényed csillámából szülessen az álma.
Szürke felhő, dermesztő könnyed most érte hulljon,
s tiszta fátyolként önzetlen lelkére boruljon.
Vén földanya, hűs karjaid most oly búsan várják,
s testével együtt szellemét is szívedbe zárják.
| Előző oldal | bel corma |
| Vélemények a műről (eddig 4 db) | |












