Vörös pöttyök
Gyilkol a szörnyeteg mindvégig bennem
Gyilkosok a nappalok nem önmaga az ember
Hóhér a mosolygó és vallató tenger
Kínzás a kérdés a múltba révedt sebhely.
Fájdalom a fűrész a kések éles nevetése
Egy gyermek otthon a nyomor alattomos nevelése
Vérzik a fa kérge az igazság merül feledésbe
Mert a világnak elég a mocsok retkes elesége.
Kín és röhögés egy mélyen titkolt álarc
Nem számít a Nap sugara csak az éhes párharc
Pattog a romlott kövön az a bűvös sár kvarc
Arany óra kell a valóságnak az illúziónak pedig száz sarc.
Kételyek közt barangol a vérmező
Nem jön az eső csakis a szén leső
Ketrecbe zárt a tudatlan ébredő
Bilincsben verve várja sorsát a fényező.
Démonok a kapuban angyalok nélkül
Fekete a tűz a perzselő ég szépül
Roncsolt lett az élet mit megöl egy heroin szer végül
Addig üti a helyes ösvényt amíg be nem kékül.
Öngyilkosok az utakon robbantják a sztrádát
Hiába kérték előtte a szeretet pávát
Hogy mutassa meg nekik a szabadság szárnyát
Becsapta őket rájuk zúdítva ezzel a harag édes táncát.
Törnek az ablakok megvakul a bátorság
Félelem az úr és a semmit érő áldozás
Jönnek a cápák és velük az átkozás
Itt nem lesz többé boldog esti bálozás.
Nyikorog az ajtó egy túl feszített légkör
Mindenki menekülne ettől az évtől
De a gépezet darabol mindent a fémből
Cafatokra hullik az érzés a széltől.
Képzelet vasúton talán lehet kiutat találni
De addig a halál folyton meg fog bizony alázni
Nyíl kerül a szívbe mit a lélek se tud onnan kihalászni
A körülmények miatt sem érdemes a farkasokra vadászni.
2024. 12. 11. - Nemesnádudvar