Lapozom
| Szépirodalom / Versek (344 katt) | Tumicz Krisztina |
| 2024.12.06. |
köd előttem, köd utánam
meg a nap, mint nap csillogása
hogy mertem hinni az elérhetetlent
szomjaztam érte
régen volt már
de néha még kísért éjjel
egy hajnali szellemképben
ellene nem tehetek semmit
csak, mert nem hiszem el a semmit
és, mint a halált magamtól tolom
tolom, tolom, tolom...
lapozom
víz alattam, tűz felettem
nem vagyok több, csak egy fecske
egyszer vízeső, máskor tűzeső
egyszer elfogy az egymásra szánt idő
hova szálljak, mégis miért
hova mész, hova mész
áruld el: hívjalak-e még
| Előző oldal | Tumicz Krisztina |












