Linktár

Horror Hava Muertos - Catalina

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2024/11 számában.

Catalina

A nő előreborulva ült a széken, amihez kikötötték. Az arcából több helyen vér szivárgott, a cseppek végiggördültek a vonásai mentén, majd az orra és az álla hegyéről lecsepegtek az ölébe. A vére vonalakat szántott az arcát díszítő cukorkoponya-festésbe.

– Catalina, már ha az vagy egyáltalán – szólította meg a nőt egy férfi a homályból. – Hadd mutatkozzam be. A nevem…
– El Diablo – mondta Catalina, majd véreset köpött. – Senior del Dolor.

Még ebben a sötét szobában is látszódott Dolor arcán a széles mosoly, majd egy széket húzott a nő elé, és leült. Végigsimította az összevert arcot, de Catalina elhúzta a fejét.

– Az embereim keményen elbántak veled – sajnálkozott álságosan a férfi. – Védelmükre szóljon, hogy én kértem őket rá. Tudod, a kis játékod sokba került nekem. Azt mondják a fiúk, hogy nincs nálad semmi papír, az ujjbegyeid pedig mind megégtek. Nem tudjuk, hogy valójában ki vagy te, Catalina. Csak, hogy egy szabadságharcos koponyafestéssel az arcán.
– Megrémiszt? – kérdezte Catalina mosolyogva. – Hogy bárki lehetek? Hogy bárki tud ennyi kárt okozni neked?
– Elszomorítasz – vallotta be Dolor. – Sok kokacserjeföldet felégettél, de azt hamar újraültetjük. Az igazi gondom az, hogy nincs családod, mert így amikor példát statuálok, nem tudom megtenni a családoddal is. Ez azt jelenti, hogy minden szörnyű, beteges dolgot, amit velük tennék, azt egyedül veled fogom. Nem fogsz sokáig élni, de biztosíthatlak róla, hogy minden perc egy évszázad lesz számodra. Olyan kínokat élsz majd át, amit ember még soha. Mire végzünk veled, üvöltve fogod elmondani minden testvéred, gyermeked, szerelmed, családtagod, szomszédod, de még a régi iskolai tanáraid nevét is, csak hogy velük tegyük mindezt, és annyival kevesebb kín érjen téged.
– Folyik a nyálad, el Diablo – vetette közbe Catalina gúnyosan.

Dolor letörölte a száját és akaratlanul is rámosolygott a nőre, aki viszont meglepetésére viszonozta ezt.

– A lányom meghalt a te mérgeidtől, amiket azért adtak neki, hogy könnyebb legyen vele „játszani” – nézett a szemébe Catalina. – Az őseim revolúció harcosok voltak, azok közül, akik felszabadították Mexikót.
– Hol érdekel engem ez, szuka? – dühöngött Dolor, megmarkolva a nő arcát.
– Egy felkelés nem egy emberből áll – felelte Catalina.

Egy ember pont ekkor hajolt oda Dolorhoz egy telefonnal. Egy felvételt mutatott, amelyen más cukorkoponyás arcfestésű emberek támadják a többi kokacserjeföldet.

– Kik ezek? Kik vagytok ti? – kérdezte Dolor a nő torkát szorongatva.
– A revolúció – hörögte Catalina.

Senoir del Dolor vicsorogva fojtogatta tovább a nőt, ameddig az teljesen el nem némult. Mikor végzett, kezét beletörölte egy kendőbe. Ekkor kopogás hallatszott, az ajtó kameráján egyik emberét látta. Biccentett a fejével, hogy engedjék be. Az ajtó kinyílt és a férfi belépett, de a sötét szobában csak az utolsó pillanatban vették észre az őrök, hogy arcának felét befestette és egy pisztolyt ránt elő. Két embert is lelőtt, mielőtt Dolor emberei kilyuggattathatták volna.

Rögtön ezután az ajtón beesett Veneno, Dolor jobb keze. Már szorította az arany revolverét, aminek a csöve enyhén füstölgött.

– Megtámadtak! Minden átkozott felszolgáló festett arccal játszik szabadságharcost! Jöjjön, főnök! Erre csináltam egy utat!

Dolor pár túlélő embere kíséretében követte Venenót a folyosókon, ahol halomra lőtt emberek feküdtek. Odakint további embereket lőttek le a testőrök, hogy utat csináljanak a kocsik felé, amikor egy rendőrautó bekanyarodott a parkolóba.

– Végre! – üvöltötte idegesen Dolor. – Hát ezért fizetlek titeket?

A két rendőr kiszállt, miközben Veneno a kocsi felé lökdöste a főnökét, aki még mindig a zsaruknak ordibált:

– Mihaszna bagázs! Intézkedjetek és takarítsátok el innen a szemetet!

Az egyik rendőr behajolt a puskáért, de Dolor még épp időben észrevette az arcfestését, és maga elé rántotta az egyik emberét, akit a sörét cafatokra szaggatott.

– Revolúció – harsogta a rendőrnő és még egyszer lőtt, de Veneno addigra már sikeresen berántotta a kocsiba a főnökét.

A kartell utolsó két tagja elhajtott az autóval, a visszapillantóban még látták, ahogy mögöttük a Dolor-rezidencia a tűz martalékává válik.