A víziszonyos víziló
Nílus partján heverészik
Napsugár a víziló.
Nyomhat már vagy másfél tonnát,
régen volt ő kiscsikó.
Evett ötven kiló füvet,
meg némi kis gyümölcsöt.
A bőséges táplálkozás
okoz neki örömöt.
Viszont van egy problémája,
hogyha hiszed, hogyha nem.
Irtózik a nedvességtől
vízbe nem megy sohasem.
Már kiscsikó kora óta
csepp víztől is retteg ő.
Nem is meri reklámozni
szégyelli, mint sejthető.
Megtudta ezt a krokodil
könny jött ki a szeméből.
Úgy döntött, hogy a víziszonyt
kiveri a fejéből.
Odasétált Napsugárhoz,
mondta neki jó szívvel:
– Nézz szembe a félelemmel,
barátkozzál a vízzel.
A krokodil erős állat
tisztelte a víziló.
A szavait elengedni
füle mellett nem való.
– Gyere velem! – szólt krokodil –,
állj a vízbe bokáig.
Hidd el nekem,
nem fogsz félni sokáig.
Szót fogadott a víziló,
könyörögni nem kellett.
Úgy érezte biztonságban
van a krokodil mellett.
Igaz, kicsit belesápadt,
mikor a vízbe lépett.
Megremegve állt a vízben,
ám a félelem késett.
Úgy tűnt hát meggyógyult a
víziszonyos víziló.
Azóta őt este várja
vízzel töltött ágyikó.
