Elbocsátó, szép üzenet

Szépirodalom / Versek (907 katt) angyalka146
  2011.10.31.

Ennyi volt. Isten veled.
Nem számolom tovább
a perceket. Az Idő lassan
úgyis mindent betemet.

Szép volt az a néhány óra,
mit karodban töltve, téged
szorosan átkarolva megéltem.
Szerelmet reméltem.

De Erósz cserbenhagyott.
Lustáva lettem. Érted nem
harcoltam, inkább visszavonultam
magányváramba...

Ott éltem magamban.
Önző léttel. S fáradtan,
megunva vártalak széppel,
jóval, kéjjel...

Feléd nyújtottam két kezem:
de azok a levegőben lógtak
tehetetlen... Menthetetlen
éltem tovább varázséletem...

De a Tükör széttört, s ÉN
felébredtem. Tisztán látóvá
lettem, s a nevedet elfejtettem...
Isten áldjon meg, Kedvesem!

Kívánok minden jót, sok szépet:
Szerelmet, Álmokat, Reménységet.
Hitet, hogy tudj élni, s újra nevess:
s egy szép napon te is felejts.

Előző oldal angyalka146
Vélemények a műről (eddig 3 db)