Átélem az őszömet
Mostanában többször látom, hogy szürkébb az égbolt, sőt, már nem tart fánkot a bolt…
Az égboltot sokasodó felhők festik át, szomszéd lova fájlalja patát…
Mi fú… ez már bizony őszi szél és ő ’kíséret nélkül’, így monoton zenél…
Van, hogy esőcseppek cseppennek ablakomra, lemossák, ha elég a koszra…
Nézem az órám, várom, mutassa delet, közben indult harang és simítja lelket.
Miben bízzak, már őszi óra sem régi, a lyukas eresz meg ’jön az eső’… hörgi.
Konklúzióm, hogy az ősz, ködálarcban lófrál,
Közeledik hozzám, de nem látom a csóknál…
Vecsés, 2023. november 1. – Kustra Ferenc József - írtam önéletrajzi írásként.
