A szabad akarat meséje
Isten megteremtette a világot és vele az embert. Boldog volt, ahogyan nézte teremtményeit, életük apró örömeit látva. Mégis valami zavarta. Valami, amit maga sem tudott meghatározni. Így hát leszállt közéjük, és álruhában járta az általa teremtett világot. Látta, az emberek boldogok, élnek bűntelen életet. Imádják, szeretik, tisztelik őt, mint a teremtőjüket, Istent. Mégis valami nem volt rendben. Ő, a mindenható ezt nem tudta meghatározni. Mi is az, ami zavarja? Mígnem egy nap egy vak remetéhez tért be. Az behívta magához az álruhás teremtőt. Megvendégelte, ágyat vetet neki és a teremtő ott töltötte az éjszakát a vak remete barlangjában. Reggel aztán azt mondta neki.
– Ismeretlenül befogadtál, ennem adtál, éjjeli menedékkel láttál el, felebarátodként kezeltél. Halld hát! Én vagyok a teremtő. Kérj tőlem, és én teljesítem kívánságod!
– Tudom, ki vagy! Nincs mit kívánnom tetőled, mert mindent megadtál már, amire csak szükségem lehet.
– Visszaadhatom szemed világát, egészséged, erőd, fiatalságod. Csak kérned kell és megadatik!
– Köszönöm uram, teremtőm. De megvan mindenem, amire csak szükségem lehet! Ha visszaadnád látásom, elveszteném képességem, hogy lássam a lelkeket és a teremtőt magát! Ha visszaadnád egészségem, erőm és fiatalságom, újrakezdhetném küzdelmem az élettel. Elveszíteném számomra oly kedves emlékeim. Ha adni akarsz nekem bármit is, add oda azt, ami a leginkább nyomaszt.
Isten elgondolkozott azon, amit a vak öregember mondott neki.
– Legyen hát!
Elmondta neki, mi is bántja. Mi az, amit érez, de meghatározni nem tud.
– Mi sem egyszerűbb ennél! – válaszolt a remete. – Annyira szereted a teremtményeidet, hogy mindent megadtál nekik, csak egy dolgot nem, ami apróságnak tűnhet, téged mégis zavar, mert te vagy maga a tökéletesség. Ez pedig a szabad akarat.
Ezen Isten elgondolkozott. Valóban, annyira apró dolog, hogy fel sem tűnt neki. Ha az ember elrendeltetve bűntelen, és elrendeltetve szereti Istent, akkor valójában nem szabad, mert nincs neki választási lehetősége. Tehát, ha valóban azt akarja, hogy legyen szabad akarat, akkor engednie kell, hogy az ember szabadon választhasson.
– Igen, igazad van! Valóban ezt a hibát kerestem. Segítettél megtalálnom azt, ami zavar. Mit adhatnék neked cserébe?
Akkor a vak remete elmosolyodott.
– Hisz éppen most adtál nekem! Meghagytad azt, amit akkor ajándékoztál, amikor megszülettem ide a Földre. A sorsomat. Engedted, hogy segíthessek neked. Mondd kérlek, ember kapott-e már tőled ilyen sokat?
Valóban! Még soha senki sem kapott ilyen ajándékot a teremtőtől! Elindult hát Isten, hogy keressen valakit, aki segít neki a szabad akaratot megalkotni. Mert Isten jó, és a maga tökéletességében bűntelen. Kell valaki, aki gonosz és bűnre csábítja az embert. Mert ha az ember szabadon választhat jó és rossz között, akkor lesz csak szabad akarata.
Bejárta az egész teremtett világát, és senkit sem talált, aki hajlandó lett volna lázadni ellene, aki ellentmondott volna őneki. Amikor is utoljára Luciferrel, az egyik legfőbb angyallal találkozott. Az imádta, szerette az urat. Végtelen szomorúság töltötte el, látva a hőn imádott Teremtője senkit sem talált, aki segítségére lehetne. Így szólt hát.
– Teljes szívemből szeretlek, és ezt te tudod jól! Megteszem hát neked azt, amit senki sem vállalt el érted és az emberekért. Leszek én az, aki lázad ellened, aki rosszra csábítja az embert. Teszem ezt teljes erőmből, tudásomból, teérted. Leszek az, akitől félni fog az ember. Akit mindenki gyűlölni fog. Akit okolnak majd minden rosszért, ami velük történik, legyen az igaz vagy hamis. Csak annyit kérek tőled, minden bűnre csábítás után hadd tölthessek veled egy órát. Hogy imádhassalak, szerethesselek. Aztán folytatom vállalt küldetésem, érted, az emberekért, akiket olyannyira szeretsz.
Így történhetett meg, hogy Isten leghűbb szolgája, aki a legjobban szerette az Urat, Lucifer az egyik legfőbb angyal lázadó lett. Kiűzetett a mennyországból, egyenesen Ádámhoz és Évához, hogy ott kezdhesse meg küldetését. Ezért oly erős hát a bűnre csábítása Sátánnak, a mennyországból kiűzetett főangyalnak, Lucifernek, mert ő minden erejét beleadva teszi a dolgát. Minden egyes bűnért egy órát istennel tölthet, amikor imádhatja őt.
Vége…
