Öleljük át a fát
Szálljunk fel a hajóra
Arra a lélekben nyugvó lóra
Ki boldogság fellegeit rója
S nem hallgat a hazug szóra.
Éljük újra a hajnalt
Morajlással és hanggal
Csatazajban tankkal
De mégsem hamis ranggal.
Képezzük ismét magunkat
Ne takarjuk el arcunkat
Mert ha hibás az az arculat
Elvesztettük harcunkat.
Keressük a megoldást
Ne legyen egyből hegyről kőleomlás
Mert a munka nem derogál
Csupán megvezet a dekoltázs.
Ha valamit nem tudunk kérdezzünk
Félelmet soha ne érezzünk
A jelen tengeren végig evezzünk
Így harsogjon a saját lemezünk.
Olykor megtorpanunk
De nem ordítunk
Mert az akaraterő a szorgalmunk
A küldetést kell folytatnunk
Láng világban vízcseppenként oltanunk.
Nem kimagyarázzuk az okokat
Hanem megfejtjük a kódokat
Hol megérinti a csókokat
Több tízezer gondolat.
Felhevül az az értelmünk
S nem a vagyonunkkal kérkedünk
Akkor a széllel szembe vajon miért megyünk?
Mert csak akadályokon keresztül létezünk.
Öleljük át a fát
Hol nem magas a gát
Nem görbül a hát
S a vak is tisztán lát.
Öleljük át a fát
Ahol a szív kapukat kitárt
Csukva marad a szánk
Így gondolunk rád.
2021.07.30. Nemesnádudvar
