Választások
Szépirodalom / Versek (148 katt) | Kohász |
2024.08.14. |
Mosolyom elég repedezett,
arcon sokasodott redő.
Kezemből lassan kipergett,
homokszemekként az idő.
Az ember az meg nem fordul.
Jövőbe sem néz, nem pihen.
Ismeretlen ajtó nyikordul,
semmibe nyílik szelíden.
Ha az élet nem lehet játék,
mivel játsszon a vén szívem?
Mivé lesz a percnyi ajándék?
Tartós napsütés kell nekem!
Nem elégszem meg utánzattal.
Az eredeti kellene.
Vagy szerencse néhány kalappal,
vagy halkan szóló gyász zene.
2016.11.10.
Előző oldal | Kohász |