Béka a kalóz
Egy nagyon távoli rokon
járt tegnap a békánál,
kalózokról mesélt neki
a csendes tó partjánál.
Maláj béka jött el hozzá
hullámzó tenger mellől,
ott lakik egy őserdőben,
onnan jött egy kis völgyből.
Kalózmesék érdekesek
tetszettek a békának.
Úgy döntött, hogy ő is felcsap
egy hasonló fajtának.
Fabrikált egy apró hajót,
kalózzászlót is rajzolt.
Megterhelő munka alatt
matróznótákat dalolt.
Mikor kész lett a hajója
nem volt túl elégedett,
kard helyett, mert nem volt épp más
egy nádat megélezett.
– Most már jó lesz, csak kalap kell,
akkor lesz tökéletes.
Mondta béka, s kihajózott,
azt hitte félelmetes.
Fején levél kalap gyanánt,
roppant mókásan néz ki.
Ő azonban úgy érezte
kinézete vitézi.
Préda után nézett gyorsan
meglátott egy kis siklót.
Ügy döntött a békakalóz
kirabolja a fickót.
Sikló fején szitakötő
billegette szárnyait,
kincsnek látta a kis béka
elkapta a lábait.
– Hőstett volt ez – kiáltozott
remek az én stílusom!
– Bármi az, mit megkívánok
én azonnal megfogom.
A közelben állt a gólya
ő volt most a víziőr,
meglátva a béka tettét
odahajol messziről.
Hosszú csőrét jól használja
békát tarkón koppintja
és ott rögtön közli vele
nem túl jó a hobbija.
– Építs inkább homokvárat,
azzal nem fogsz ártani.
– Hasznos állatnak kell lenni,
nem másokat bántani.
Elment kedve a békának
vízi rablót játszani.
A gólya dorgálásától
a kobakja fáj neki.
Kalózkodást abbahagyta
kikötötte hajóját.
Csendben homokvárat épít
masszírozva tarkóját.
