Jenő őszi siránkozása

A jövő útjai / Versek (151 katt) Kohász
  2024.08.15.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2025/1 számában.

Kék égre fel nyújtózkodik,
őszülő fa nyurga ága,
fecskék búcsú kört repülnek,
elszállnak majd nemsokára.

Vacogósak a reggelek,
a nap lustán mászik égre,
meleget is kicsit ad csak,
azt is a nap közepére.

Levelek már hullni vágynak,
természet a nyárba fáradt,
csendes őszi, téli esték,
meleg tűzhely mellé várnak.

Elmélázok csendben, magam.
Visszanézek sok-sok őszre.
Almaillat, avarillat,
múlt évekre emlékezve.

Csak egy évszak a sok közül,
volt az ősz a zsenge korban,
nem törődtem az idővel,
számolatlan teltek sorban,

az órák, a napok, hetek.
Lepke szerelmet üldözve,
idő akkor nem számított,
nem mint most itt, rémüldözve.

Szerettem minden évszakot,
nem búsított engem az ősz,
szálltam én a vágyam szárnyán,
énekeltem mint egy dizőz.

Mára már a hangom halkult,
az ősz elszomorít engem.
Elmúlásra emlékeztet,
ellopja az életkedvem.

Várom én a tavaszt újra,
de még addig tél is lesz még,
ha megérem az új tavaszt,
ősz meg a tél lesz csak emlék.

Újra fürge lesz a vérem,
mini szoknyát hogyha látok,
vígan legeltetem szemem,
combotokon kedves lányok.

Szeretni is foglak téged
asszony, vagy lány, hogyha hagyod.
Vággyal viszlek ágyba szépen.
Új tavasz jön. Megvárjatok!

2016. 08. 31.

Előző oldal Kohász