Éjszaka
Kést szorít
A torkodhoz
Miközben elmerengsz
S gondolkodsz.
Egy út készül
Lépést tenni
A dolgokhoz
S megmutatja
Az ösvényt
A tiszta fényszórókhoz.
Kiver a víz forgolódsz
Az éj leple alatt
Lassan összemorzsolódsz.
A képek s árnyak
Mögötted köddé válnak
A sötétség szürkesége
Építi magának a várat.
Éjjel álmodom a valót
S látom magam előtt
A házat ki nem várat
Csupán lecseréli
Az elhasznált zárat.
A part menti habok
Simogatják a szájat
S kinyitják
A hajó szárnyat.
Hegyek s völgyek
Szabadsága
Szabadjára engedik a tájat
Immár pihennek a gyárak
S keresik önmagukban
A túlbuzgó vágyat.
Cirógatják a fákat
A mosolygós fűszálak
Kik csak némán állnak
S az esőben sem fáznak.
Szilárd még most is
A holdvilág
Becsukja szemét a hóvirág
S álmában
Kutatja a jó irányt.
A világító torony
Még mindig pislákol
Mint egykoron
Fehérség jellemzi
S nem korom
Lehajtja fejét
Mert most ő van a soron.
2018. 12. 09. - Nemesnádudvar
