Felemészt
Omladozó hegyek
Szikrázó szemek
Megérkeztek
A tomboló esőcseppek.
A Föld is bele remeg
Mikor önmagán
Feleszmélve elmereng
S nem hagy magának
Szabad teret.
Ezután hol lesz
Az élőlények világa?
Gondolkozik csendben
Az állatok királya
S ráborul a még
El nem hervadt virágra.
Az emberek ugyan
Évszázadok alatt sokasodtak
De testben és lélekben
Semmit sem okosodtak
Csupán a látszat kedvéért
Állítják be magukat komolyaknak.
Megfojtja őket
A köntösbe bújt valóság
Várnak már
A sziszegő kalodák
Kivágnak belőlük
Egy szeletet
Nem érdemlik meg
A tortát.
Lassú menetelés
Rájuk szegezve a kés
A fájdalom érzete
A múlt könnyeibe vés.
Egy utolsó pohár bor
Akár az inakban futó vér
Az érintés messzire
Már nem ér mert fél.
Az eszmék értéke
Érve így a végére
Nem használt
Csupán a lény képe
Mosolyodik el mérgében.
S itt a tél vége
Lehetett volna
Egy egyszerű hétvége
De hiányos a térképe
Ez pedig kihat megviselt térdére.
Megannyi tapasztalat
Tábort vert az akaratnak
Ám a jelenben
Még marasztaltak
S hamis csillogásaikra
Folyton utaltak.
Felemészt a jövő
Egy hajó ő
Ki jeget törő
Az egész univerzumot
Büszkén összekötő.
Felemészt az ész
Ami egykor ragyogott
Az most kárba vész
Hiába egy jó zenész.
Felemészt a gondolat
Ki csaló tetteket osztogat
S lenézi a még
Szerelmes pókokat
Végül eltünteti
A helyes útra vezető kódokat.
Felemészt
S kiírja az új receptet
Az örök feledést.
2018. 08. 14. - Nemesnádudvar
