Kvantumfizika

Szépirodalom / Novellák (1771 katt) bel corma
  2011.10.13.

1914 november, Berlin

Vilmos császár ezen a csöndes, délutáni órán már egyedül volt a dolgozószobájában. Az íróasztala fölé görnyedt, és a hadászati térképet tanulmányozta, homlokán egyre inkább elmélyültek a ráncok. Nagyon fáradt volt. A feje felett elszállt évtizedek, és a német nemzet iránt érzett felelősség súlyos teherként nehezedett a vállára. A lelke mélyén már érezte, ám még magának sem volt hajlandó bevallani, hogy kudarcot vallottak. Mostanra már Párizsban kellene parádézniuk, és valami puccos palotában aláíratni a békeszerződést a franciák miniszterelnökével. Ehelyett közeleg a tél, és a katonák a fagyos lövészárokban töltik majd a szent karácsonyt, távol a családjuktól. A keze makacsul ökölbe szorult. Pedig igenis jó volt a terv, a francia főváros már ott volt karnyújtásnyira, csak hát... Valami megváltozott. Úgy tűnt, hogy a szerencse, ami eddig őket segítette, most ellenfeleik mellé szegődött. Tudta, hogy egy elhúzódó, kétfrontos háború, lassan, de biztosan kivérezteti a birodalmat, és... Halk pukkanás hallatszott, A császár felkapta a fejét, és megbabonázva meredt a szoba átellenes sarkába. Egy férfi alakja bontakozott ki a semmiből. Az uralkodó annyira megdöbbent, hogy még az őrséget is elfelejtette hívni. Jobban szemügyre vette a férfit, és látta hogy fiatal, a húszas évei legelején járhat, inkább fiú még. Furcsa ruhát hordott, bő, kockás inget, és halványkék, kopott nadrágot. Kezében négyrét hajtott papírokat tartott, talán tervrajzok lehettek. Tett egy határozott lépést a császár felé, mire az önkéntelenül is a pisztolytáskája felé nyúlt. Akkor a fiú beszélni kezdett. Tiszta, német nyelven áradtak belőle a szavak, keményen, és határozottan beszélt, tekintete elszántságot sugárzott. Az uralkodóra nagy hatással volt, és nem csak az, amiket mondott, hanem az is, "ahogyan" mondta. Megbűvölten hallgatta, és keze lassan lehanyatlott.

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Még abban a hónapban titkos terveket küldtek szét a németországi gyáraknak. Megfeszített munka kezdődött, és egy hét múlva legördültek a futószalagról az első páncélosok. November végére megérkezett a nyugati frontra az első német gépesített hadosztály.

December elején Verdun-nél áttörték a frontot, és a francia védelmi vonal kártyavárként omlott össze. A "csodafegyver" ellen nem volt ellenszer, és december közepére a birodalmi csapatok már a Diadalív alatt masíroztak. December végén a francia csapatok kapituláltak, és a Versailles-i Palotában aláírták a háborút lezáró békét. A francia miniszterelnök sápadt volt, a császár arca viszont nyugodt és derűs. Mintha előre tudta volna, hogy ez lesz a vége...

Tavasszal a keleti fronton is támadást indítottak. Az oroszok tisztek "hősies" lovasrohamot vezényeltek, és katonáik élén ők is a halálba vágtattak. A történelemkönyvek mindenesetre megemlékeztek róluk. A németek a nyár derekára elérték Szentpétervárt. Kitört a forradalom, és a cári család minden tagját főbe lövették, (természetesen tárgyalás nélkül, és titokban). Az Atlanti-óceán az Egyesült Államok és Nagy Britannia fennhatósága alá került, ám ahhoz még nekik sem volt elég erejük, hogy megkíséreljenek egy partraszállást a kontinensen. A szemben álló felek végül, (belátva hogy nem bírnak a másik fölé kerekedni) tűzszünetet kötöttek. A háború lassan átment hidegháborúba, az évek pedig csak teltek, és a pusztítás emléke lassan feledésbe merült...

2032 július, Győr

Egymás mellett feküdtek az ágyon. Andrea a fiú mellkasára hajtotta a fejét, és hallgatta annak lassú, nyugodt szívdobbanásait. Lehunyta a szemét, és felidézte magában az elmúlt éjszaka emlékét. Egy bárban ismerkedtek meg, majd beszédbe elegyedtek egymással, Attila (mert ez volt a srác neve) pedig meghívta egy italra. A fiú titokzatos volt, az az "elérhetetlen" típus, és ez beindította Andrea fantáziáját. Bár nem volt az egy éjszakás kalandok híve, végül "valahogy" mégis az ágyban kötöttek ki. A kellemes emlékek hatására elmosolyodott, és nagyot nyújtózkodott. Hirtelen felült, mert belé hasított a felismerés:

- Jézusom, te "az" a Nánásy vagy? Úgy értem, a te apukád a győri fegyvergyár igazgatója? - szemében őszinte kíváncsiság csillogott.
- Igen - mondta Attila, és halványan elmosolyodott. Andrea gyorsan törökülésbe tornázta fel magát, és tovább faggatta a srácot:
- Na és milyen érzés a leggazdagabb magyar fiának lenni?
- Néha fárasztó, főleg ha butaságokat kérdeznek az embertől.

A lány elpirult, mert Attilának igaza volt. Komolyabb hangon folytatta:

- Azt mondják, a háború idején gazdagodtatok meg. Simán megtehetnéd, hogy a lábadat lógatva éldegélsz a szüleid örökségéből, te meg ehelyett tanulod ezt a hülye...
- Kvantumfizikát.
- Igen. Tényleg, mi is a szakterületed? - kérdezte Andrea, de már az öltözködésre koncentrált.
- Elméleti időutazás - mondta Attila, és az ágy alatt megtalálta kedvenc, kockás ingét...

Előző oldal bel corma
Vélemények a műről (eddig 10 db)