Lehull a lepel
Hangom elhalkul
Mikor a harag
Megkondul.
Szám reszket
Meg sem tud szólalni
Az idő csak megy
Engem fog felforralni.
Kezeim sebesek
A lágy fuvallat sem
Könnyíti meg
Az elszenvedett éveket.
Arcomra kiült
A szomorúság egyik bábja
A szemem is sír a látást bánja.
Lelkem bugyraiba férkőzik
A keserű emlékek sora
Gúnyosan nevet rajtam
A régi vár romja.
Emberek közé
Nem, nem megyek
Felfelé a hegy meredek
Csakis egy láthatatlan jelenés
A fejükben lehetek.
Egy gondolat
Egy cselekvés
S bennem mártózik meg
Az éles kés.
Árny lennék csupán?
Ki vágyakozik
A Hold után?
A megoldást meglelem még?
A szívem házában
Pattog a tűz s ég.
Tombolok és rombolok
Lángra gyúlnak
Az üres kartonok
A sarokba leparkolok
S közben az élet
Szennyeseibe titkokat pakolok.
2018.01.11. - Nemesnádudvar
