Az öregkor magánya
Egy, kettő, három
Van még talán
Pár választásom?
Kire szavazzak
A mostani választáson?
Négy, öt, hat
A nap megvirradt
Kezemben az üres papírlap
Hátam mögött
Bandukol a tapasztalat.
Hét, nyolc, kilenc
A reggelim már csak egyszerű
S nem olyan mint rég volt ínyenc.
Tíz, tizenegy, tizenkettő
Az órámra nézek
Nemsokára dél idő.
Tizenhárom, tizennégy, tizenöt
A feleségem az Úrhoz költözött.
Tizenhat, tizenhét, tizennyolc
Az évek gyorsan elmúltak
Én megvénültem akár ez a régi polc.
Tizenkilenc, húsz, huszonegy
Az egyedüllét fájdalma
A szívemnek nekimegy.
Huszonkettő, huszonhárom, huszonnégy
Már barátaim sincsenek
Csak ez az ablakomra tapadó légy.
Huszonöt, huszonhat, huszonhét
Végre beesteledett
S el is múlt ez a hét.
Huszonnyolc, huszonkilenc, harminc
Egy kedves fényképet nézek
Mikor nejem kacsint a Balcsin.
Harmincegy, harminckettő, harminchárom
Becsukom a szemem
Mert vár rám az örökké tartó álom.
2017.12.25. - Nemesnádudvar
