A vándorpatkány
Úgy döntött a vándorpatkány,
véget ért a kóborlás.
Talán kint a város szélén
akad neki is lakás.
Nem jó ez a vándorélet,
soha nincsen nyugalom.
A csatornák partja helyett
biztosabb lesz egy alom.
Elege lett a városból
nagyon nagy a forgalom,
még a végén elgázolják,
nem kell neki izgalom.
Ki is ment a város szélre,
keresett egy szép tanyát,
ahol nyugton aludhat és
megrakhatja a hasát.
Nem is messze a várostól
látott is egy kedvezőt,
puha ágy és tele kamra
várta ott az éhezőt.
Be is surrant azon nyomban
a kamra tárt ajtaján,
csodálkozott jó nagyokat
friss ételek zamatán.
Neki ilyen sosem jutott,
eddig maradékon élt,
életében még ilyen nagy
szerencsét nem remélt.
Egyszer aztán morgást hallott
a nyitott ajtó felől,
nagy dühös kutya állt ott és
nem látott a méregtől.
Ő volt itt a birtok ura,
a megbízott intéző.
Érezte a vándorpatkány,
nem lesz vele elnéző.
Ezért aztán szedte lábát,
visszament a városba,
nem kell neki puha paplan,
inkább alszik árokba.
Mi is ebből a tanulság?
Legyen elég, amid van.
Ne vedd el azt, ami másé!
Inkább éljél nyugodtan!
