Az egyedüllét hatalma
A magány cserélődik aranyra
Akár az ostor és a vak alma
Csapások hű dallama
Igaz börtön alhada.
Valóságot szavalja
De nem vár rá a szavanna
A lehetőség elszalasztva
Mert a többség csak őt hamvasztja.
Miközben a világ a karóra is akasztja
Ne higgye magát minduntalan szabadnak
Ne gondoljon a szép szavakra
Csak az üres tavakra.
Dalnokok vas rabja
A kegyetlenség kalapja
Szavazna jobb darabra
De csak ha a színház is azt akarja.
Nem üt vissza a karma
Mégis fuldokol ha maradna
Mivel a csend garatja
Olcsókat is harapna.
Arcokat szét szabdalna
Miközben babérokat is learatna
Ettől gerjed haragra
Az öntudat falatja.
2024.07.17. - Nemesnádudvar
