Örökös fájdalom

Neoprimitív / Versek (101 katt) DadaistaB
  2024.08.03.

Nem bújok el
A világ elől
Csak a saját cellám
Vendégszeretetét élvezem
Egy mag vagyok aki
Nem tör elő
Csak magában roskad
Egész életében.

Porfelhőket lélegzem
S nem akarok
Új kapukat
Magam vagyok
Aki a folyosókon
Végigszalad.

S bármennyire érzem
A szerelem múlandó
Rab vagyok
S a tört szívem aki azzá tett
Ő maga a rabló.

Nem érzem
magam biztonságban
Üldöz egy sötét árny
Mondják nekem
Ne fuss el előle
Megállj!

Kapd össze magad
De nem tudok
Erős maradni
Nem ezt a bolygót
Nem nekem találták ki.

Láncra vert
Az igazság
De elkap
S mar a bosszúság
S nem szabadulok könnyedén
Vergődök csak a part szélén.

Megbilincseltek
Ti embererek
Bezártok e verembe
S nem jövök fel
Mert még meg vagyok kötözve
S boldogság ábrándom
Hamar elillan
Szemem semmi
Vidámságot meg nem pillant.

Szomorúság
Ez az ami
Bántja a lelkem
Tör,zúz mindent
A harag és a szenvedésem
Mert már nincs győzelem
Ami előrébb rángatna
Én pedig bolyongok
A szél forgatagában.

2015. 06. 21. - Nemesnádudvar

Előző oldal DadaistaB