Súlykontroll

Külvilág / Közélet (899 katt) Norton
  2011.11.02.

A honlapomról letölthető legújabb hanganyag egy fogyást elősegítő meditációs technika. Manapság nagy divat a fogyókúra, mégis rengeteg a kövér ember. Megpróbálok tehát én is elindulni ezen az úton, hátha elérek valamit azoknál, akiknél a fitneszguruk, ne adj Isten, kudarcot vallottak.

Az első dolog, amit tudnod kell, hogy meditációval nem lehet lefogyni, mert önmagában ez kevés - arra viszont jó, hogy a segítségével felvehesd a megfelelő szokásmintákat. Ha túlsúlyos valaki, az javarészt azért van, mert rossz beidegződései vannak, tehát helytelenül bánik a testével. Léteznek persze olyan emberek, akik genetikailag hajlamosak az elhízásra, nekik jóval nehezebb a dolguk, de természetesen akkor sem lehetetlen pozitív eredményt elérni.

A rossz szokásmintáknak viszont nem genetikai, hanem elsősorban lelki okai vannak. Ez pedig a tudatalattival áll összefüggésben.

A tudatalattidban él egy terv az alkatodról, amit végre kell hajtania, még akkor is, ha a logikus elmédnek teljesen más az elképzelése. Így hiába akarsz karcsú lenni, ha a tudatalattid mást akar. Hogy miért? Ennek lehet az oka egyszerűen az, hogy raktároznia kell a szervezetednek, mert jöhetnek ínséges idők, amikor talán nem nagyon lesz mit enni. (A zsírraktárak éppen erre vannak kitalálva.) Tehát lehet benned például egy bizonytalanság a jövőt illetően, ami túlsúlyban nyilvánul meg, anélkül, hogy ezt megfogalmaznád magadban.

Ha valaki éhezett már életében, annak bizony spórolni kezd a szervezete, ha akarja, ha nem, mert a test így készül fel a hasonló helyzetekre. Ez egy ösztönös dolog. Az agresszív diétákban például éppen ez a csapda. Először lefogysz, aztán visszahízol, mert a koplalással arra ösztönzöd a testedet, hogy a későbbiekben zsírt raktározzon, mihelyt csak teheti. Ha pedig hiányzik valami fontos tápanyag a szervezetedből, akkor kívánni fogod az ételt, még akkor is, ha minden egyéb megvan.

A koplalás, az éhség, na meg az egyoldalú táplálkozás, tehát olyan szokások, amik rövid távon eredményesek is lehetnek akár, hosszú távon viszont általában kudarcra vannak ítélve. Sőt könnyen kialakulhat belőlük betegség vagy pszichés zavar, és lehet akár kórosan sovány is valaki emiatt, ami talán rosszabb, mint a túlsúly. A diétázást ezért nem nagyon ajánlom, (már ha nem muszáj), mert általában többet árt, mint használ.

Ugyanez a helyzet az étvágycsökkentő csodaszerekkel. Egyfajta mankóként hatékonyan használhatóak, de mi van akkor, ha már lefogytál és nem lesz ott a „mankó”? Természetesen megnő az étvágyad és visszahízol, talán jobban, mint ahonnét elindultál! Még rosszabb, ha összevissza szedsz különböző tablettákat. De itt van néhány egyéb kellemetlen beidegződés:

Például a gyors evés. A szervezetnek kell egy idő (általában fél óra), amíg egyáltalán felfogja, hogy táplálékhoz jutott. Ha pedig valaki tíz perc alatt benyom vagy háromezer kalóriát, akkor először alig csillapodik az éhsége, aztán hirtelen elálmosodik, mivel a nagy mennyiségű étel megemésztése rengeteg energiát von el a testétől, így többek közt az agy vérellátása is legyengül, ami álmossághoz vezet.

Szervezetünknek van egy egészséges egyensúlya, amibe nem fér bele a habzsolás - ez egy borzasztóan káros dolog - sajnos tudom, miről beszélek, mert dolgoztam olyan helyen, ahol gyorsan kellett enni. Fel is szedtem jó pár kilót.

Rossz szokás, ha feszültséget próbálunk étellel kompenzálni. (Ezt hívják vigaszevésnek, az okáról már írtam a stresszkontroll című eszmefuttatásomban.)

Rossz szokás a túlzó alkoholfogyasztás is, mert megnöveli az éhségérzetet, és csökkenti az akaraterőt. Persze ha evés helyett is csak iszik valaki, az nem fog elhízni, ám helyette egy másik problematikával kell majd megküzdenie. Alapvetően nincs baj az ivással, de természetesen itt is fontos a mértéktartás. Mellesleg egy felesben például meglepően sok kalória van.

Rossz szokás, ha megpróbálunk valamit megvonni magunktól, például nem eszünk csokit, vagy bármit, amit szeretnénk. Hogy miért káros ez? Mert az ember mindig arra vágyik, amit nem kaphat meg. E miatt feszültség támad a lélekben, ami előbb-utóbb kudarcélményt vonz maga után. Ha rám hallgatsz, nem vonsz meg magadtól semmit, viszont mértéket tartasz. Na, azt meg hogy kell? - kérdezhetjük ugyebár. Aki rendszeresen telefalja magát minden földi jóval, annak nagyon nehéz mértéket tartania. A meditációval éppen azt segítjük elő, hogy élvezettel táplálkozzunk, de ne vigyük túlzásba!

Rossz szokás a mozgásszegény életmód. Ez modern világunkban sajnos egyre gyakoribb. A meditációs program azonban megkönnyíti azt is, hogy mozogni kezdjél - ezt különféle szuggesztiókkal igyekszem elérni. Valamit azonban tudnod kell az edzésről, főleg ha még nem nagyon csináltad: felesleges rögtön a legelején agyonhajtanod magad! Sok kezdő (többek között én is) beleesik ebbe a hibába. A hangsúly a rendszerességen van.

Nem az a lényeg, hogy állat módjára ess neki a dolognak és lefáraszd magad, mert akkor másnap igencsak nehéz lesz hozzákezdeni... harmad és negyednap pedig még inkább. A túl erős akarat, na meg a türelmetlenség általában többet árt, mint használ. Kevéssel kezdjél, és egy idő után azt fogod érezni, hogy jól esik a mozgás. Na, olyankor kell mindig abbahagyni! Hogy miért? Természetesen azért, mert így nem azt fogod várni, hogy vége legyen, hanem azt, hogy másnap újra elkezd. Tehát ha például súlyzózni kezdesz, és erős izomlázad van az első napokban, akkor mindenféle lelkiismeret nélkül vedd le a súlyokat a felére. (Hisz három hónap múltán is csinálni szeretnéd, nem pedig csak aznap.)

Ha sétálsz, vagy futsz, amit eleinte kellemetlennek érzel, akkor csökkentsd le a távot. Az elején ez nagyon fontos! Nem világcsúcsot kell csinálni, hanem a rendszeresség mintáját kell kialakítani.

A rendszeres mozgás ugyanis felgyorsítja az anyagcserét, még akkor is, ha a tudatalattid „spórolásra” állna inkább rá. Ez azért van, mert ha megterheljük magunkat, akkor fokozottabb az energiafelhasználás, így a szervezet egy idő után megtanulja azt, hogy olykor gyorsabban kell kalóriát égetni, ezért nem lassítja vissza az anyagcserét, hanem állandó jelleggel egy magasabb szinten tartja, mivel nem tudhatja, mikor lesz szükség egy erőteljesebb energiaégetésre. Ez kicsit olyan, mint mikor a gáz nem takarékon lobog, hanem középlángon. Természetesen, amíg ez kialakul, addig hosszabb időnek kell eltelnie. Ám ha elértük, akkor még alvás közben is több kalóriát égetünk, mint annak előtte.

Az edzés ráadásul stresszoldó hatású, csakúgy, mint az evés. De ha lehet, akkor inkább az előbbivel oldjuk a feszültséget, mintsem az utóbbival - ez egyébként egy szuggesztió a hanganyagon.

Edzéstervet viszont nem írok le, mert szerintem épp elegen foglalkoznak már ezzel, ráadásul mindenkinek másfajta mozgás tetszik. (Zsírégetésre például a kardió edzések a legjobbak.) Én csupán annyit teszek, hogy beírom a tudatalattidba azt, hogy vágyni kezdjél a mozgásra, a megfelelő formát pedig neked kell megtalálnod.

A módszeremmel tehát a fogyást úgy próbálom elérni, hogy a káros szokásokat hasznosakra cserélem; természetesen, ha te is úgy akarod.

Az első lépés a lassú evés kialakítása, ami magával vonzza egy idő után a mértéktartást is, ugyanis, ha lassan eszünk, a szervezetünk egyszer csak jelezni fogja, ha elég, így megtanuljuk a testünk jelzéseit észrevenni. Ha ez sikerül, akkor már szinte nyert ügyünk van. A lassú táplálkozás egy olyan beidegződés, ami a hosszú távú fogyás egyik alappillére. De vannak természetesen egyéb hasznos minták. Ilyen például az, hogy legalább ötször eszünk naponta, (kisebb mennyiségeket), és ha lehet, akkor hasonló időkben. Erre azért van szükség, hogy a tudatalattink beálljon egy rendszerre.

Nem árt azt se tisztáznunk magunkban, hogy miért akarunk lefogyni. Lehet az oka pusztán annyi, hogy jobban nézzünk ki, de lehet akár egészségügyi célzata is a dolognak. Bármi is a motiváció, hasznos, ha személyes jellegű. Értem ez alatt azt, hogy benned legyen meg az igény, és nem másnak akarj megfelelni. Mert ha például a párod szeretné, hogy lefogyjál vagy húsz kilót, de te valójában jól érzed így is magad, akkor inkább el se kezd! Az okot mindenkinek önmagában kell tisztáznia, és erre több időt kell fordítani, mint hinnénk. Hiszen a motiváció személyes jellege, valamint az erőssége az, ami rengeteget számít egy stabil eredmény elérésében.

„Ha azt a feladatot kapnám, hogy vágjak ki egy fát tíz óra alatt, akkor nyolc órán keresztül a fejszémet élezném.” Már nem tudom, kitől származik ez a bölcselet, talán egy amerikai politikustól, de nem vagyok benne biztos. A jelentése viszont fontosabb talán:

A megfelelő eszköz (tervezett módszer) gyakran fontosabb, mint a munkára szánt idő. Semmit se ész nélkül! A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy pontosan tudnod kell, miért akarsz lefogyni, és hogyan szeretnéd csinálni. Az elhízás sokkal inkább lelki eredetű probléma, mintsem testi, bár kétségtelenül fizikai tünetei vannak. Ha viszont megvan a megfelelő motivációd, ami személyes, stabil, és tudod, milyen beidegződéseidet kell kijavítanod (tehát megélezted a fejszédet), akkor hozzá is lehet kezdeni egy tudatosabb életmód felépítéséhez. Ez sem egyszerű, a leginkább talán azért, mert általában egyszerre több dolgot kell megváltoztatni.

Bármilyen furcsa, a tudatalattid hiheti azt, hogy haszna van a túlsúlynak. Például az, amit már leírtam: egy túlélési stratégia részeként halmoz. Ha így van, azt könnyen megtudhatod. Stabil a megélhetésed? Jó a párkapcsolatod? Biztos a jövőképed? Jó viszonyban vagy a főnököddel, a gyermekeiddel, a pároddal és a többi? Gyakran idegeskedsz? Előfordul, hogy stresszoldásként nassolni kezdesz? Ha ilyen kérdéseket teszel fel magadnak, előbb-utóbb rájössz arra, mi akadályoz abban, hogy lefogyj. A bizonytalanság az egyik legrombolóbb érzés - a jövőtől való félelem pedig éppen ezt erősíti. A meditáció alatt igyekszünk egyfajta lelki békét kialakítani.

A mondás is úgy tartja, hogy minden rosszban van valami jó. Ha kitalálod, mi lehet a „haszna”, vagy épp az oka az elhízásodnak, máris közelebb jutottál a megoldáshoz. Lehet akár szeretethiány, megfelelni vágyás, vagy egyéb dolog. Például, ha úgy neveltek, hogy mindig mindent meg kell enni, mert akkor vagy jó gyerek, és akkor érzed a leginkább, hogy elfogadnak, vagy sajnos az evés helyettesíti számodra a törődést, azt, hogy kapsz valami „jót”, akkor máris rájössz egy lehetséges kiváltó okra.

Az elhízásnak tehát lehet néhány mondvacsinált „haszna”, de ugyanakkor a fogyásnak is vannak előnyei, azok viszont valódiak: javul a vérkeringésed, az állóképességed, az egészséged, nem terheled agyon az ízületeidet, könnyebben tudsz mozogni, dolgozni, energikusabb vagy, nem kell annyit gyógyszerre költeni és a többi és a többi. (Ezek természetesen az egészséges mértékű fogyás előnyei, ugyanis mindenkinek a saját testalkatához mérten kell, normális ütemben átalakulnia. Vannak erősebb alkatú emberek, és vannak vékonyabbak. Uniformizálni semmiképp sem szeretnék mindenféle indexekkel. Hogy mennyire van egészséges formában valaki, azt látni lehet.)

Értelme csak egy hosszú távú eredménynek van, ugyanakkor a túl gyors fogyás nagyon káros lehet. Gondoljunk csak bele: az egész szervezetünk rá van állva egy megszokott súlyra - ennek megfelelő erővel kell pumpálnia a szívnek a vért, tehát a vérnyomás is drasztikusan megnőhet, ha túl gyorsan fogyunk. Nem jó, ha hirtelen borítunk fel egy egyensúlyt. Ám egy olyan súlycsökkenés,(természetesen, ha valóban szükség van rá), amihez megfelelően tud alkalmazkodni a testünk, mindenképpen hasznos. Ehhez viszont elsősorban hosszútávra kell berendezkedni!

Ha összegzel, talán hamar ráébredsz arra, hogy egy egészségesebb alkatból csak előnyeid származhatnak - érdemes tehát változtatni az életmódodon! Azt azonban ne feledd el, hogy szeretned kell önmagad, még akkor is, ha kövér vagy. Ez nagyon fontos!

Olvastam valahol, hogy új szokások kialakításához elég csupán három hét. Én nem értek evvel egyet. Legyen inkább három hónap! Egy kemény dohányos három füstmentes hét után talán magabiztosan kijelentheti, hogy nemdohányzó lett? Erősen kétlem. A három hónap inkább tuti. A meditációs technika pedig azt teszi lehetővé, hogy könnyebben felvedd a hasznos mintákat... ráadásul meg is tartsd őket. A beidegződéseket csak kialakítani lehet nehéz. Aztán viszont abbahagyni az!

Itt pedig egy újabb kedvező technika:

Vezess súlynaplót! A legegyszerűbb számítógépen készíteni. Mérd meg magad, és írd le, hogy hány kiló vagy jelenleg. Aztán hetente mérd magad, és írd oda az akkori testsúlyodat. Alatta viszont hagyjál ki egy kis helyet, és írd oda, hogy hány kilóra szeretnél lefogyni, és persze azt is, hogy miért. Feltüntethetsz határidőt, természetesen ésszerűt, s javaslom, hogy a testalkatodnak megfelelő értéket válassz, ne pedig egy irreálisat. Mikor ezzel kész vagy, a vágyott testsúly alá írd oda ugyanazt az értéket betűvel, de kijelentő módban! Például „száz kiló vagyok”. Ezt a szöveget írd le vagy ötször naponta. Ezzel erősíted a céltudatosságod. Még lejjebb írj le öt hasznos szokást, amit szintén minden nap betartasz. Például: lassú evés, napi ötszöri étkezés, egyszerre kis mennyiségek elfogyasztása, napi legalább fél óra aktív mozgás (ez a minimum), naponta meghallgatni a meditációs anyagot. Sőt ha már elérted a célodat, még utána sem árt időnként végigmenni ezen a gyakorlaton!

Talán mondanom sem kell, hogy a fenti elvárások kontroll célzatúak. Visszaellenőrizheted általuk, hogy hány dolgot tartottál be, és milyen mértékben. Ha valahol elcsúsztál, másnap korrigálhatod magad. Eleinte talán nehéz lesz betartani a szabályokat, ám idővel egyre könnyebbé, végül pedig természetessé fognak válni. S van még valami: előfordulhat, hogy kell egy idő, amíg fogyni kezdesz, s az is meglehet, hogy lassú mértékben indul be a súlyvesztés. Ezzel ne törődj! A cél hosszú távú. Nem arról szól a történet, hogy villámgyorsan lefogyj, aztán pedig visszahízzál. Ez egy életmód. Hidd el, hogy megvan a haszna. A relaxációs hanganyag pedig nagyban meg fogja könnyíteni a dolgod!

S ha sikerült felkeltenem az érdeklődésedet, akkor töltsd le a hanganyagot a honlapomon keresztül és hallgasd meg rendszeresen! (Legalább három hónapig... aztán persze még tovább, de már ritkábban.) Szerintem hatékony a technika, ám ha érdekel, eldöntheted magadtól is. Ha pedig fogyni szeretnél, akkor először is fogalmazz meg minden egyes okot, ami miatt meg kell ezt tenned, valamint azt is, hogy egy tízes skálán körülbelül milyen erősségű a személyes motivációd. Aztán sorold fel a káros szokásaidat, ami miatt túlsúlyos lettél. Ekkor már tudni fogod, miért kell küzdened, és azt is, hogy mi módon. Ezt nem árt, ha hetente legalább egyszer megismétled. Az életmódváltáshoz pedig sok sikert kívánok!


Maximális szeretettel: Anthony Norton

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 3 db)