Az óceán gyermekei
Bálnák hada
Árasztja el
A mélység habjait
S megérinti
Az óceán ajkait.
Delfinek sokasága
Ébreszti fel
A harmónia partjait
S elűzi
A gondokkal küszködők
Éles karmait.
Szinte érezzük testünkön
A cápák nagy fogait
Ám észrevesszük ekkor
A múlt idősödő porait.
Látjuk
A zátonyra futott
Hajók veszedelmes sorait
S az elmúlás idejének
Bosszús korait.
Megpillantjuk majd
Az álmot s a valót
A víz szíve rejti
Az elveszett fülbevalót.
A tenger keblére öleli
A jelen ösvényeit
S körbe övezi
Patakok és folyók
Eltompult töltényeit.
A vízesés boldog örvényei
A szabadság büszke törvényei
Egy túra csupán
Mely nem nappali
S nem éjjeli
Hanem a világnak
A feledésébe merült élőlényei.
Az óceán gyermekei
Kik tűzön át is
Mertek menni
Nem szabad őket elengedni
Hagyjuk, hogy tudjanak feltöltődni
S végül szeretetben hazamenni.
Az óceán gyermekei
Kik közöttünk is
Mernek élni
Nem szabad a lelküket megfelezni
S úgy tenni mintha
Késeinket akarnánk rajtuk élezni.
2018. 10. 20. - Nemesnádudvar
