Az elme mélyében
Neoprimitív / Versek (187 katt) | DadaistaB |
2024.07.18. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2024/7 számában.
A szervezet
Mely az idők által
Minket bevezetett
S a végtelenbe helyezett
Az agy épít s nem feled
Követi csupán a tetteket.
Problémák zuhataga
A kiömlő nemzedék
Patakjának folyama
Az érzés motivált mondata
Fokozatosan a felelősség
Alatt összeomlana.
Felhőknél elkezdődik
Romboló szavak tengerében
A marcangoló igazság tengődik
A mocsárt s mocskot kerüli
Mikor visszatér a szeretet szögeit
A hasadt tudat táblájába beüti.
Hegyek s völgyek
Oly elesettek s megtörtek
Az ideg ha szakad is
Nem görbe
Csak utat ad a körnek
A valóság tükrének.
Mélyül ám nem enyhül
Forgószél veszi körös-körül
A kapacitás örül
De a mag hogy mozogjon
A fogaskerékre felül.
Temérdek adat
Kapkodja a levegőt
A sír s temető
Lassan egy korlátot vesz elő
Ami akadályozza
Munkájában a Teremtőt.
Keresni kell
Segítő kezeket a felülethez
A fal viszont könnyezik
S kiabálja
De üres ez!
Az ablakok sem elegendőek
A területhez.
A fájdalom sugara
Süvít végig a szobákban
Oxigén hiány van
Erőfeszítés?
Ugyan minden hiába
De az oszlop csatasorba állítja
Ki az emberekre vigyázna.
Megmentettem
De mégis miért tettem?
Esek le egyre jobban
S mögöttem az értetlen
Ki éretlen mert nincs elég ereje
Hogy a szurdokba egyedül beléphessen.
Az elme küszködik
A hang üldözi
Megmagyarázhatatlan
Képek sorait tükrözi
Független anarchia
A béke poharából
A diktatúrát szürcsöli.
2019. 02. 26. - 54-es út, Jakabszállás
Előző oldal | DadaistaB |