Konkurencia
A gerendákból ácsolt szobát, csak a mennyezetről lógó olajmécses gyér fénye világította meg. A halovány, táncoló fénykörön kívül minden sűrű sötétségbe borult. A szoba közepén álló asztalnál két alak ült, és elmélyülten beszélgettek.
- Fúj, de undorító! - mondta a zsebmetsző, és arca grimaszba torzult.
- Idővel megszokja az ember, én már a szagát sem érzem. Amúgy jó testőr, csak egy szavamba kerül, és bárkit széttép - felelte a nekromanta kedélyesen, és a szeme sarkából végigmérte a lányt. Tekintete megpihent a formás idomokon, és máris jobb kedvre derült. Megsimogatta degeszre tömött erszényét, és határtalan elégedettséget érzett. Nemcsak hogy túlélte a kalandot, hanem még jókora summával is sikerült gyarapítania vagyonát. A társát nem ismerte ugyan, (talán külhoni lehet) de az biztos hogy vérprofi volt a szakmájában, és őt csakis ez érdekelte.
- De mi történik, ha elszabadul? - a tolvaj hangjában érdeklődés remegett.
- Nos, akkor ellenem fordul, és ízekre szaggat - mondta az idéző tárgyilagos hangon. - De ne aggódj, keményen fogom a gyeplőt! - a férfi kedélyesen a lányra kacsintott, és büszkén kihúzta magát.
- Mégis, hogyan irányítod? - makacskodott tovább a zsebmetsző, úgy tűnt, tényleg érdekli a válasz.
- A hangom tartja féken - fűzte tovább a gondolatmenetét a nekromanta, úgy tűnt élvezi azt, hogy taníthatja a társát, az pedig csillogó szemekkel hallgatta. - Hogyha öt percen keresztül nem hallja a hangom, akkor elveszítem felette az irányítást. Mivel manipulálom, ezért engem gyűlöl a legjobban, úgyhogy én lennék az első számú célpontja.
- Valóban? - a lány megengedett magának egy halvány mosolyt.
- Úgy bizony! - vigyorgott a mágus kedélyesen. - De nem kell féln...
De a mondatot már soha nem fejezte be. A tolvaj gyorsan, és keményen csapott le, nyitott tenyere élével pontosan a varázsló gégéjét találta el. Halk roppanás hallatszott, de a zsebmetsző még nem állt le. A férfi térdét is eltalálta egy kemény, körkörös rúgás, és az idéző törött lábbal, némán tátogva zuhant a padlóra. A lány kifújta magát, majd higgadtan így szólt:
- Igazándiból szabadúszó bérgyilkos vagyok, amolyan külső ember. A konkurencia bérelt fel, mert túl hatékonyan működtél, és ez nekik hatalmas veszteséget jelentett. Ne is mondd, látom a kérdést a szemedben, arra lennél kíváncsi, hogy miért nem próbáltak téged leszerződtetni. Nos, tudták hogy a végletekig lojális vagy, és nem állnál kötélnek, ám ha mégis megtennéd, azzal csak azt bizonyítanád, hogy mégsem vagy hűséges. Igen, mivel ez egy bizalmi állás, így már nem kellenél. Igen, sejtem mit akarsz mondani, a megbízóim úgy gondolták, hogy ha az övék nem lehetsz, hát ne legyél másé sem. Ja, és te köztudottan drágán dolgozol, én pedig, nos hát, beértem a negyedével is... - a fejvadász fürgén magához vette a férfi tömött erszényét, búcsúzóul még megpaskolta a nekromanta sápadt arcát, majd gyorsan elhagyta a szobát. Kintről bereteszelte az ajtót, és még a kulcsot is ráfordította. Már csak távolodó lépteinek kopogása hallatszott, majd síri csend borult a szobára. A sarokból morgás hallatszott, és a homályból lassan előlépett egy szürke bőrű, parázsló szemű szörnyeteg. Az idéző ajkai hangtalan sikolyra nyíltak, ahogy a zombi karmokká görbülő ujjakkal, darabos léptekkel megindult felé.