Nem tudom...

Szépirodalom / Versek (800 katt) angyalka146
  2011.10.08.

Nem tudom, mi egyebet
tehetnék még, hogy rám
figyelj, s értsd, hogy ez a léted
ajándék, tündérmese - hát élj vele!

Sok mindent éltem, láttam
és féltem, sokszor voltam
önző és gyáva, nehezen
léptem a TE útjára.

A megbocsátás volt a legnehezebb,
mert rá kellett jönnöm, hogy a szeretet,
mit hittem, éltem, s láttam, csak
sár volt, arany ragyogásban.

Sár voltam én is, a körülöttem
lévők és a kép is, mit fejemben
dédelgettem, s sikerült torzszülöttként
életre kelnem.

Le kell rombolnod ezt a gonosz
tulpát, mi benned él, s egyre
jobban a mélybe ránt. Sikerül
majd? Nagy kérdés ez.

Döntéseden múlik, hogyan létezz!

Előző oldal angyalka146
Vélemények a műről (eddig 3 db)