Por és fény
Megfáradt lelkemen a betont már érzem
Szívok egy slukkot de belülről vérzem
A vörös folyón éber a füstölő vérem
Nem tudom a holnapot egyáltalán megérem
Mert éjjel már felhorzsolt a fekete székem
Szétszed a valóság az ingatag réten
Egy illúzió állapot lett a tükörképem
Zuhanok a mélybe bele a sötétségbe
Foszlány a páncélzatom ami utolérne
Hanyatlás a mulandó íme ebbe a térbe
Fájnak a ropogások minden egyes térdben
Oly szívesen lennék egy fém nyaláb a késben
Vagy kedves segítség a felemelő kézben
De ehelyett a csontjaim semmit sem érnek
Még akkor sem ha magukhoz térnek
Marcangol a véreb ami a keserű élet
Ez engem végül is túl sokáig tépett
Így tényleg semmim se maradt evégett
S bumm kiver a víz mert csak a lét vethet ennek véget
Ébredj fel ember mert még nem haltál meg végleg!
2024.03.22. Nemesnádudvar
