Hajnalok

Szépirodalom / Szerelem (1648 katt) Banderas
  2011.10.01.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2019/2 számában.

Beszéljetek hozzám, hajnalok!
Suttogjátok mind a titkokat!
Fagyos mázban, szemek nélkül sírjatok!
Végtelen utcák reménytelen tévelygése vagytok;
selymesek, míg hozzátok nem bújok,
és kővé dermedtek mind, ha átölellek.

Miért nem kegyelmeztek a reménynek?
Vétkezett, igen - de tartozását lerótta már!
Engedjétek útjára végre, hadd keressen,
hadd találjon újra kecses vállra omló fürtöket,
hogy beléjük fészkelhessen, s zenghesse bohó énekét!

Nézzetek csak egyszer a szemembe!
Bennem a félelem talált otthonra,
ő parancsol nektek és nekem;
s mikor a remény felé nyújtanám,
ő fogja meg a kezem.

Beszéljetek hozzám, hajnalok...
Csak a szavaktól félek én:
az idő szelíd és hazug, melynek életet adnak;
s elveszik, kit nem adhat vissza senki,
kivel nem dacolnak döntések és kérdések,
kinek szívében nem születik félelem -
remény-járta hajfürtök, én titeket kereslek!

Előző oldal Banderas
Vélemények a műről (eddig 1 db)