Megrázó
Csak egy romantikus éjszaka volt,
balzsamos fényben, együtt veled,
te oly hévvel szorítottad kezemet,
s míg hánytál, én fogtam a fejed.
Érzéki tündér módjára libbentél,
elbűvölt izzó, csodás tekinteted,
édes rejtély voltál, s én rájöttem
mitől is áll keresztbe a szemed.
Igazi mámorként kábított engem,
friss, harmatos barackos illatod,
néhány ezrelék remegett benne,
elmélyítve alkoholos ízű szagod.
Most itt a hajnal, s bár összeköt
minket néhány, megrázó emlék,
csak halkan menekülök mellőled,
semmi kincsért sem maradnék.
