A legbátrabb lovag

Fantasy / Versek (823 katt) Norton
  2011.09.19.

A jó Erófusz lovagot
egy sötét átok emészti,
vezérének szép asszonyát
miért kellett meg... ismerni?

Bosszúszomjas „főnöke” biz
kardpárbajra hívta őt,
a kedvezőtlen csillagállás
nem mutatott nagy jövőt.

Mégis elment párbajozni,
büszke vére vezette,
de leszerelték igen hamar,
pedig lelkét kitette.

„Küzdjünk hát meg pusztakézzel!”
- harsányan ezt kiáltotta,
és becsületes, hős vezére,
a fegyverét biz földre dobta.

A lovagnak se kellett több,
mert hamarjában tőrt húzott,
és a büszke, hős vezére
az élettől már búcsúzott.

A többiek csak bután néztek,
s várhattak egy temetést,
még életükben sosem láttak,
ilyen galád hitszegést.

Menekült a gyáva lovag,
igen gyorsan eltűzött,
s a vadregényes erdőben
egy nagy vadászat kezdődött.

De ravasz a vad, lesből támad,
nehéz így megtalálni,
s a nyíltszívű, bátor harcost
sorra tudja alázni.

Elmenekül végül a „hős”,
galád lelkű hitszegő,
becsületét elvesztette,
de nem várt reá temető.

Legyőzte a büszkeségét,
hogy még tovább élhessen,
hazudozzon, lopjon, csaljon,
gyűlöljön és félhessen.

Diadalmas örömében
kiáltott egy jó nagyot:
Legyőztem a hiúságom,
a legbátrabb én vagyok!

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 1 db)