Kutyába sem vettek
Szépirodalom / Versek (1632 katt) | bel corma |
2011.09.19. |
Mikor megírtam mesteri soraimat,
közönség híján intéztem szavaimat
kóbor ebekhez.
Az első kutya keservesen vonyított,
látszott, hogy kicsit sem konyított
a művészethez.
A másiknak is szavaltam a verset,
az ő szája meg habzani kezdett,
hárítás, tipikus.
A harmadik tán macskának nézett,
s nadrágomból egy darabot kitépett,
vérbeli kritikus.
Ezek hatására versemet eltéptem,
s darabjait szétszórtam a szélben,
hátha neki majd tetszik a művem...
Előző oldal | bel corma |
Vélemények a műről (eddig 4 db) |